Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
246 A királyi székhely és a főváros újból megszerezte Budát.34) Mind a vámagy, mind az udvarbíró tehát közvetlenül függ az uralkodótól, amit az is igazol, hogy joguk van a király nevében oklevélkiállítási parancsokat közvetíteni a kancellária felé, „relatio”-kat adni.35 Mi lett tehát Parlaginak (és utódainak) hatásköre? Az 1458-at közvetlenül követő években az udvarbírót említő források - hozzá intézett uralkodói mandátumok, vagy az ő relatiójára kiadott királyi oklevelek - azt mutatják, hogy leggyakrabban Pest, Pilis, Esztergom és Hont megyei ügyekben jár el, mégpedig elsősorban olyan ügyekben; amelyek karhatalom szolgáltatásának kötelezettségével járnak.36 Ezen a területen sok királyi birtok volt,37 úgy látszik tehát, hogy a provizor rendelkezhetett a birtokok fegyveres tisztikarával. Parlagit egy 1459. február 27-én kelt oklevélben újból együtt és azt megelőzve említik a budai várnaggyal, most azonban nem nevezik udvarbírónak, hanem a király kunjai és jászai ispánjának.38 1461 -ig még több oklevélben fordul elő Parlagi, udvarbírói címe mellett a kunok ispánjának, vagy bírájának is nevezik.39 Parlagi tehát a provizoratus mellett a kunok ispánja (az egyszer említett bírói cím nyilván elírás) tisztét is viselte. Egészen nyilvánvaló, hogy ha a budai vár ellátásának ügyeit intéző hivatalt állítanak fel, akkor annak kell kezelnie az eddig is a vár ellátására szolgáló jászkunsági szolgáltatásokat. A kezelésből igazgatási feladatok is következtek, és ezért lett a kunok ispánja már az első ismert budavári provizor, Parlagi László. Kétségtelenül a Parlagi féle kun-ispánság csak a kunok egy részére terjed ki, a királynéi kunok ekkor még más szervezethez tartoztak,40 viszont az is igaz, hogy egészen 1541 -ig minden budai provizor bizonyos mértékben a kunok felettese volt.41 Mátyás uralkodása alatt többnyire viselik Bornemissza János a vámagyi és udvarbírói tisztén kívül ugyanakkor pozsonyi ispán, tehát szintén zászlósúri méltóságot is viselt: MÓL DL 47749. 34 Birk 1850-51.346. p. 35 Szilágyi 1930. 51-52. p. Megjegyezzük, hogy nem értünk egyet - legalábbis az általa megfogalmazott formában - Szilágyival: véleményünk szerint a relátorok névsorából nem következtethetünk a királyi tanács összetételére. A relatio csak annyit jelent, hogy a relator oklevélkiállító parancsot közvetített a kancellária felé, mégpedig többnyire olyan ügyekben, melyeknek előzménye egy, a királyhoz szóban vagy írásban benyújtott kérés volt. Ha az eseteknek többségében valóban tanácsosok voltak is a referensek, sem ez nem tekinthető kizárólagosnak, sem pedig az, hogy a referált ügyeket a tanácsban intézték el. Mindezekre a bizonyító anyagot ld. egy közeljövőben elkészülő, és a királyi tanács szerepét vizsgáló tanulmányunkban. Bár az udvarbíró és provizor valóban tanácstag volt (ld. alább), a relatiójukra vonatkozó adatok csak azt bizonyítják, hogy a királyi uradalmakkal kapcsolatos kérvények egy részét rendszerint ők intézték el. Az udvarbíró referensként 1459-től kezdve szerepel (MÓL DL 65911., 15375. stb.). Érdekes, hogy az udvarbírói tisztet egyúttal be nem töltő várnagyok közül csak a 16. sz. elejétől találunk gyakrabban referenseket, míg; az udvarbírók Mátyás alatt szinte évente, adnak oklevélkiállítási parancsot. (Várnagyi relatio: pl. 1510: MÓL DL 22037.) 36 1458: MÓL Ft., Észt. kpt. m. lt. Lad. 45. fasc. 6. nr. 10. [MOL DF 237513.]; 1459: MÓL DL 65911., MÓL DL 15375.; 1460: MÓL DL 15454., 15455.; Különösen ez az utolsó oklevél jelentős. Királyi parancs jobbágyokhoz, hogy fizessenek valamiért kártérítést, mert különben az udvarbíró a megyei hatósággal együtt behajtja rajtuk. 37 Acsády 1894. 14., 16-18. p. 38 MÓL Ft., Észt. kpt. m. lt. Lad. 29. fasc. 4. nr. 4. [MÓL DF 236442.] 39 Gyárfás 1870-85. III. 640., 643. p. 40 1461-ben a király még leköti a királynéi kunokat feleségének, Podjebrád Katalinnak. TELEKI 1852-63. XI. 4. p. Vö. még Kring 1932. 170. p. 41 Vö. pl. 1463: GYÁRFÁS 1870-85. III. 646. p.; 1464: IvÁNYI 1910. I. 1546. sz.; 1473: Gyárfás 1870-85. III. 672., 675. p,; 1467: MÓL DL 17799.; 1477: MÓL DL 56025.; 1480: Zichy XII. 308, p.; 1492: GYÁRFÁS 1870—85. III. 703., 705. p.; 1494: ENGEL 1797-98. I. 19. p.; 1499: MÓL Ft., Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. 780. sz. [MÓL DF 270816]; 1505: GYÁRFÁS 1870-85. III. 720. p.; 1508: uo. 726. p.; 1509: uo. 727. p.; 1513: uo. 732. p.; 1521: uo. 744-756. p. [Ugyanitt adatok Ermen István provizornakakunok feletti joghatóságára (1473 k.):
