Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A várnegyed és környéke középkori helyrajza
A várnegyed és környéke középkori helyrajza 23 Kolbász utca helyét, és azt sem tudjuk, hogy hol volt az ebben a külvárosban jelzett fürdő. (Meglehet, a mai Király fürdő elődjéről van szó [11/414.].) Szentpétermártíron adataink többnyire nem utcákat, hanem csak a városrészeket neveznek meg. Egy mindenesetre bizonyos: Buda egyik legnépesebb városnegyede volt, többségben polgári lakossággal. Itt alig tudunk nemesi háztulajdonosokról. Annál több az iparos. Nem véletlenül írta tehát 1502-ben a Várhegy és Duna között fekvő külvárosokról a francia Pierre Choque, hogy itt laknak a kereskedők és az iparosok.93 A felsorolt utcák, amelyek nevüket az ott lakó mesteremberekről kapták, már önmagukban is bizonyítják ezt. A tizedlajstromok szerint a legkülönbözőbb mesterségek képviselői éltek itt. Az (elsősorban polgári kézen levő) bérházak kisebbeknek tűnnek a várbelieknél. Szentpétermártír területe nem ölelte fel az egész mai Vízivárost. A Vár és a Duna közötti Váralja déli fele ugyanis a várbeli Nagyboldogasszony plébániájához tartozott. Az 1441. évi határjárás szerint94 a Kammerhof alatt - ahol Szentpétermártír területe a Magdolna-plébániáéval is érintkezett, kezdődött a Nagyboldogasszony-plébániáéval közös határ. Ez a mai Hunfalvy utcát érintve valószínűleg a mai Toldy Ferenc, Donáti és Szalag utcák vonalát követte. Az utóbbin kissé visszakanyarodott észak felé, majd leereszkedett a Dunához. A középkorban a Takácsok, az Örmények utcaja és a Szent István utca futott ezek helyén. A Nagyboldogasszony-templom keleti váraljai tartozékait a 16. században Szent Istvánról és Szent Mihályról nevezték. Az előbbi városnegyed nevét nyilvánvalóan az Ágoston-rendiek Szent István kolostoráról kapta (ma: a volt kapucinus templom felett). Perjele először 1276-ban fordul elő. A kolostort minősítés nélkül először 1340-ben, titulussal pedig 1404-ben említik.95 Mivel a másik városnegyed a Nagyboldogasszony-templom temetőkápolnájáról vette a nevét, nyilvánvalóan a hegyoldalra terjedt ki. Utcái közül egyedül a Szent István-kolostor közelébe eső Halász utcáról tudunk; a királyi vár fennhatósága alá - és így nem a polgársághoz - tartozó halászok valóban itt laktak.96 (Talán a mai Ponty utcával azonosítható.) Hozzávetőleg a Lánchíd budai hídfőjének környékére eshettek a királyi csűr és istállók.97 Itt mesteremberek dolgoztak a királyi palota (és a sereg) számára. A környéken polgárházak is emelkedtek. E részt délen a királyi palota fallal is védett területe zárta le. A Váraljára eső városrészeket: Tótfalut, Taschentalt, Szentpétermártírt, Szentmihályt és Szentistvánt98 valamikor a 14. század vége felé északon fallal zárták le.99 100 101 A falakon három kapu vezetett át: ezeket a külvárosokról nevezték el: Tótfalusi, Taschentali'00 és Szentpéteri'0' kapuk, talán a mai Ostrom, Horvát és Fő utcáknál. Czikóé déli sarokház volt, a Zalay-ház pedig már a Hosszú utcába esett. Az utcában a mészárosokon kívül csőgyártó, csiszár, kőműves és szíjgyártó lakott. 93 Marczali 1876. 109. p. 94 Ld. 4. j. 95 KUBINYI 1972b 43. p.; MonVatic 1/1. 422. p,; ZsO II/l . 3101. sz.; H. GyüRKY 1987-88 96 Zömében halászok lakták, de volt itt háza nemes Hindi Péternek is. Prot Búd 227-228. p ; A halászok jogállására: Kubinyi 1964c. 78-79. p. 97 BALOGH 1966 92 p. in Chwr. ad Chwr: ENGEL 1797-98. 1. 106-107. p 98 A Budai jogkönyvben szereplő Zeiselpüchelt talán aSzentistván-Váraljával azonosíthatjuk. (Mollay 1959.72., 76. és 113. p ) 99 usque ad novum murum seu portam Id az 1390 évi határjárást [BTOE III/l 50—51 p ] 100 MÓL DL 20631. 101 MÓL DL 13678.
