Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Buda, Magyarország középkori fővárosa
Buda, Magyarország középkori fővárosa 237 páncélba öltözött budaiak nyilván azok lehettek, akiknek majd a koronázótemplom kapujátkellett őriznie. A koronázás mellett a király temetése is fontos állami aktus volt, hiszen középkorban a király nyilvánosan halt meg, ahogy ezt egy francia történész leírta.48 49 Noha a késő középkor legtöbb királyát Székesfehérvárott temették el, a halotti szertartáson Buda szintén szerepet kapott. Tanulságos I. Károly halála és temetése. Visegrádi rezidenciájában halt meg, először az ottani plébániatemplomban ravatalozták fel és siratták el. Innen Budára, az „igen híres városba” szállították hajón. Buda polgársága és papsága gyászruhában, sírva, körmenetben vonult eléje a Dunához. A városba - feltehetően a Boldogasszony-templomba - hozták fel a tetemet, és éjjel-nappal imádkoztak, zsoltárokat énekeltek felette. Csak harmadnap indult a temetési menet Székesfehérvárra.44 Az 1516. március 13-án Budán elhunyt II. Ulászlót is a palotában ravatalozták fel, hogy mindenki láthassa. Március 16-án, virágvasárnapon körmenettel vitték a szentegyházba (azaz nyilván a Nagyboldogasszony-templomba), s másnap, 17-én indult a temetési menet Székesfehérvárra. Egyben kihantolták feleségét, Anna királynét is, aki a Szent Zsigmond-templomban volt eltemetve, az ő földi maradványait külön szekéren szállították a királyi temetkezési templomba.50 A királyi be- és kivonulások, valamint temetések során a budai polgárság tehát fontos szerepet játszott. Ez növelte öntudatát, hiszen városuk volt a „solium regale thronusque regius”, ahogy ők azt maguk is említették 1498-as arengájukban. Mindezen eseményekkel kapcsolatban a budai Nagyboldogasszony-főplébániatemplom (a németek plébániája) megkülönböztetett fontosságúnak tűnik. Láttuk, hogy a közjogilag legfontosabb aktusok itt történtek. (A budai országgyűléseket viszont általában a ferences Szent János-templomban tartották.) A plébános, akit a polgárság választott, a Budai Jogkönyv 21. §-a értelmében a város négy legfontosabb tisztségviselőjének (obristen amptleüt) elsője volt,51 annak ellenére, hogy a városban még három másik plébániatemplom is létezett: a magyaroké a Magdolna-templom a Várban, a Szent Péter mártír-templom, a róla elnevezett külvárosban, továbbá a Szent Gellért-templom Alhévízen.52 53 A német plébániatemplom jelentőségére utal Wann Pál fent idézett kérvénye is. A Nagyboldogasszonyplébánia (és a polgárság) megkülönböztetett szerepét más eseményeknél is ki lehet mutatni. 1476 végén, a Mátyás király esküvőjének tiszteletére rendezett ünnepségek idején hirtelen elhunyt Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda, aki nemcsak az ország egyik legtekintélyesebb fő méltóságviselője volt, hanem az uralkodó legközelebbi rokona is, hiszen anyja Hunyadi János kormányzó testvére, így a vajda a király elsőfokú unokatestvére volt. A magyar főurak - és megint a budai polgárok - körmenetben vitték tetemét a Nagyboldogasszony-templomba, ahol aztán a rekviemet tartották. Noha az épület a németek plébániatemplomának számított, a magyar vajda, az uralkodó rokona halotti búcsúztatójának ez lett a színhelye. Buda a legtöbb európai fővárostól abban különbözött, hogy nem volt püspöki székhely. Ennek ellenére találunk adatokat arra, hogy egyházi központ is volt. A veszprémi egyházme48 Beaune 1996.33-35. p. 49 Thuróczy [I ] 156-157. p. 50 NEUSTADT 1884. 38-42. p. Anna királynét exhumálása után a nagyurak menetben vitték a Boldogasszony-templomba, az egész nép kíséretével. Sanuto III. 42. p. 51 Mollay 1959. 66. p 52 K.UB1NYI 1972b. 342. p. 53 BORSA 1943. 50. p. Részletesen ismerteti a szertartást.
