Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Buda, Magyarország középkori fővárosa
232 A királyi székhely és a főváros jelentőségét részben az egy évvel későbbi, 1498-as oklevéllel szó szerint azonos szöveggel akarta igazolni. Mivel valószínűtlen, hogy a város jegyzője a plébános által egy évvel korábban a pápához eljuttatott kérvényeit használta volna fel - amelyekből értelem szerint kimaradt a királyi trónusra való utalás —, kellett lennie egy közkézen lévő ősszövegnek, amelyből mind a plébános, mind a városi tanács merített. Wann 1497. május 13-i kérvénye említi a „tiszteletreméltó és nevezetes fekvést és alapítást” - csak azt egyházára vonatkoztatja -, a király állandó ott-tartózkodását, viszont azt is, amit az 1498-as oklevél nem említ: „a világ különböző részeiből igen nagy itt a nemesek, kereskedők és más különböző személyek összesereglése”.22 Wann megkapta plébániájának az archipresbiteriátus címet azzal a joggal, hogy főpapi áldást oszthat, amennyiben nincs főpap jelen. E megkötés ellen 1497. június 15-én a pápához folyamodott azzal, hogy mivel a magyar királyok nagyrészt Budán székelnek, udvarukat pedig több főpap követi, ritkán nem vesz részt ünnepi misén főpap, így csak pápai legátus vagy a veszprémi püspök jelenlétében legyen érvényes a megszorító kikötés.23 Végül még egy adat Budára mint királyi székre vonatkozóan. 1521. június 29-én, Szulejmán nándorfehérvári hadjárata idején II. Lajos a pápához fordulva segítségért azt írta, Nándorfehérvár elfoglalása után a szultán azzal fenyegetőzik, hogy Budára megy, „ahol királyi székem van”.24 Itt megint a „sedes” szó fordul elő, viszont nem Budát nevezi „széknek”, hanem azt mondja, hogy ott van a széke. Ez természetesen lehet stiláris eszköz éppúgy, mint ahogyan jelenthet is valamit. Talán egy másik példa lehetőséget nyújt egy újabb feltevésre. Adataink tehát Buda városát összekapcsolják a királyi székkel (1308-ban az „ország” székével), és mint láttuk, Buda városa magát is büszkén nevezte királyi széknek és trónusnak. A középkori etikett szimbolikus jellegű: a fejedelmi minőség a nagy állami ünnepségek alkalmával vizuálisan mutatkozik meg, például a koronázásokban, temetésekben, uralkodói bevonulások szertartásaiban. „A hatalom a középkor végén látványossággá változott, szüksége van egyetértésre. Ennek a megszerzésére egy olyan korszakban, ahol nem mindenki tudott olvasni, a vizuális média döntő, és ezt tudatosan alkalmazták” - írja a francia Colette Beaune történész.25 A továbbiakban a királyi hatalom különleges alkalmakkor megmutatkozó budai megnyilvánulásait vesszük sorra, ami talán a „szék” kérdés megoldásához is hozzásegít. Mielőtt erre rátérnék, meg kell említeni egy rendkívüli esetet. Ismeretes, hogy 1458-ban, megválasztásakor, az új király, Mátyás Prágában volt Podjebrad György fogságában, a Szent Korona pedig 22 MonVesp. [IV.] 77-78. p.: „...cum ecclesia beste Marie virginis Vespremiensis diocesis, ad quam propter honorificum et notabilem situm ac fundationem et singularem ac solempnem divini cultus celebrationem, que in ea cothidie fit, pro eo, quod reges Hungáriáé pro tempore existentes in opido Bude hujusmodi residere consueverunt, ex diversis mundi partibus maximus nobilium, mercatorum et aliarum diversarum personarum concursus habetur, in partibus illis notabilis et admodum insignis existât...” Nyilvánvaló, hogy az alapszövegben is szerepeltek a kereskedők, akiknek kiemelését mint templomlátogatókét semmi sem indokolja, szemben a királyi székhely várossal. (Aláhúzva az 1498-as arengában található és az alapszövegre visszamenő szavakat.) Wann, akinek a neve az oklevelekben különböző formában fordul elő (ezekben a kérvényekben például Báni formában), Wann Konrád budai iskolamester, majd tanácstag fia és Paul Wann bécsi teológus professzor, majd passaui kanonok unokaöccse (az ő keresztnevét kapta) volt: HUBER-KUBINYI 1996. 51-60. p. 23 MonVesp. [IV.] 82-83. p.: „...in opido Budensi huiusmodi reges Hungarie pro tempore existentes, cum eorum curiam quamplures antistites sequuntur, pro maiori parte temporis residere solent, raro contingere possit, quod in dicta ecclesia, dum misse solempniter celebrantur, aliquis antistes presens non sit”. 24 PRAY 1806. 143. p.: „Budam, ubi mihi regia sedes est, recte perventurum minatur”. 25 Beaune 1996. 29. p.
