Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Az „ország közepétől” a fővárosig
Az „ország közepétől” a fővárosig 221 nek jelentős hatása volt az egész ország gazdasági és kulturális életére. A királyi udvartartás létszáma nemcsak növelte a városi kereskedők és kézművesek belső piaci lehetőségeit, hanem hatalmas palotaépítkezéseket is szükségessé tett. Még az állandóan anyagi nehézségekkel küzdő és talán legszegényebb középkori királyunk, II. Lajos (1516-26) idején is (nem számítva a királyi kápolna papságát, a budai vár személyzetét és őrségét, valamint a királyné udvartartását) 650 főnyi udvari személyzet kapott fizetést a kincstártól. II. Lajos lengyel származása és cseh királysága indokolja, hogy az udvari alkalmazottak között szép számban éltek Budán csehek, lengyelek és németek is. A királyi udvartartás egy része akkor is Budán maradt, ha a király eltávozott, erre azonban 1523 és 1526 között alig került sor. Az udvari alkalmazottak többsége a várban lakott, a többi dolgozott, mint a királyi kancellária, a bíróságok és a kincstár alkalmazottai, igaz, ők a városban laktak. Az országgyűlésekre és a rendszeresen tartott bírósági ülésszakokra szép számban eljöttek a nemesek az ország minden tájáról. Szállásra, ellátásra, szórakozásra volt szükségük, aminek ellenértéke a polgárság pénztárcájába jutott. Nem véletlen, hogy ebben az időben Budán igen sok csapszék és vendégfogadó nyílt, ahol többnyire (adatokkal is igazolhatóan) zenészek, főként lantosok és hegedűsök éltek. Buda ezáltal a népi kultúra kohójaként is felfogható, ahol az ország népe megismerhette más tájegységek énekeit, amelyekre olykor hatott a királyi udvar magas zenei kultúrája is. Uralkodóink ugyanis nemcsak kiváló külföldi tudósokat, írókat és művészeket hívtak Budára, hanem zenészeket is. II. Lajos feleségének, Mária királynénak például a híres német zeneszerző, Thomas Stoltzer volt az egyik udvari muzsikusa. Ugyanakkor a török harcok hőstetteiről szóló magyar énekeket is előadták a királyi udvarban. A központi tájegység kulturális jelentőségéből most csak az énekkultúrát emeltem ki, de így volt ez más téren is. Esztergom az egyházi prímások révén ugyancsak irodalmi és művészeti központ volt. A kedvező adottságok ellenére egy szempontból hiányt tapasztalunk. 1440 és 1526 (II. Lajos mohácsi eleste) között, azaz 86 év alatt mindössze 26 esztendőben élt királyné a budavári királyi udvarban. Többnyire nőtlen vagy özvegy királyok laktak a várban. Ennek következtében az arisztokrácia nőtagjai nem jöttek a fővárosba, pedig a kultúra terjesztésében az egész középkorban jelentős szerepet játszottak a nők. Erre jó példa Mátyás király második felesége, Aragóniái Beatrix, aki tizennégy évig (1476-90) élt együtt Mátyással. Ő volt a leghosszabb ideig királyné, és ebben az időszakban - mint ismeretes - hatalmas fejlődésnek indult hazánkban a kulturális élet. Mediam Regni. Középkori magyar királyi székhelyek. [Szerk.] Búzás Gergely. Előszó. Budapest 1996. 5-8. p.
