Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Gercse. Egy Buda melletti késő-középkori kisnemesi falu és lakói
214 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete Az ismert házassági kapcsolatok Gercsét tehát a környék kisnemesi családjaival, valamint a budai polgársággal kötötték össze. Észak felől indulva: Leányfalu, Szentendre, Óbuda, Buda, majd nyugatra Hidegkút. Ez egy maximálisan 18-20 km-es kört alkot. Láttunk falun, sőt családon belüli házasságokat (a Fóris családnál) is. A vezetéknevek alapján pedig beházasodottakkal is számolhatunk. A Boldogasszonyfalvi és Lőrinci előnevűek valószínűleg távolról kerültek ide. Az 1493 és 1511 közt előforduló Gercsei Szomori Zorárd - 1511-ben Pilis megye szolgabírája35 — azonban feltehetően a hasonnevű, Felkeszi kisnemesi faluból való család sarja volt, mint a már említett 1502-ben szolgabíró Szomori Albert. A Szomoriak Gercsére költözése korábban történhetett, ugyanis 1484-ben Gercsei Szomori Péter már részt vesz szomszédként egy iktatáson. Gyakorlatilag „társadalmi beltenyészetű zárt házassági körről”36 beszélhetünk tehát a gercseieknél, amelynek a sugara-tekintve a családok rossz anyagi helyzetét, és csekély társadalmi súlyát-rövid, kb. két, két és fél magyar mérföld lehetett. Ez különben, mint ismert, lényegében annak a körnek felel meg, amelyen belül nem volt szabad ugyanaznap két vásárt tartani.37 23 biológiai értelemben vett kiscsaládra, azaz apára, feleségére, közös gyermekeikre maradt adat. (Igaz, lehet, hogy az egyik házasfél az adat idején már nem élt.) Ezekből 26 fiúra és 14 leányra, azaz összesen 40 gyerekre maradt adat, akik a rájuk vonatkozó oklevél idején lehettek már felnőttek is. így egy apára 1,7 gyermek esik, mégpedig 1,1 fiú és 0,6 leány. A fiúk aránya 65%. A gyermektelen családok száma 2, egy gyerekkel rendelkező 10, kettővel 6, hárommal 2, néggyel 3. A leányok alacsony aránya csak látszólag furcsa, hiszen megfelel a forrásokból olvasható képnek. Fügedi az Elefánthy családban 81 férfit és csak 30 leányt tudott kimutatni, ami még rosszabb képet mutat: ott 73% a férfiak aránya. Természetesen ez nem felel meg a valóságnak, ugyanis a magyar nemesi jog következményeként a nőkre kevesebb adat maradt fenn.38 A fenti számadatok tehát nem mondanak sokat. Valamivel többre mehetnénk, ha a kiskorúak arányát ismernénk. A nők esetében forrásaink segítséget adhatnak, ugyanis ezeket közülük puella-nak, az asszonyokat pedig domina-nak nevezték. (Megjegyzem, hogy téves a forráskiadásunkban gyakorolt szokás, hogy a domina-t úrnőnek, olykor úrasszonynak fordítják, ami jobbágy asszony esetében enyhén szólva különös.) A puella mindenképp fiatalkorú hajadon.39 A 14 gercsei nő közül öt puella, igaz, ahogy fent láttuk, Henci Kelemen Apollónia nevű leánya 1518-ban még puella, 1519-ben már domina. Az asszonyok általában özvegyként, örökösödési üggyel kapcsolatban fordulnak elő a forrásokban. Tekintve, hogy genealógiai adatokat csak az 1511 és 1521 közti időből ismerünk, és az csak a véletlen dolga, hogy valamely család épp ezekben az években fordult egy hiteleshelyhez, az öt kiskoréi leány említése mégis jelent valamit, hiszen a nők valamivel több mint egy harmada még kiskorú volt. Sajnos, a házasodási korra még csak hipotézist sem állíthatunk fel. Adataink sokban hasonlítanak a Neumann Tibor által feldolgozott vízközi családokéhoz. Itt is gyakori lehetett mind a férfiaknál, mind a nőknél a többszörös házasság: az özvegyek újra házasodtak,40 éspedig nem is egyszer. Böcske András és felesége példája ezt szépen igazolja, és 35 Knauz 1863b. 90-91. sz. 36 Erre: MlTGAU 1968. Vö. még KUBINYI 1970b. 216-217. p.; NEUMANN 2002. 433. p. 37 KUBINYI 2000. 35-36. p. 38 Fügedi 1992b. 172. p. Ld. még fent, 13. j. 39 Ezt azért kell kiemelni, mert idősebb hajadonok esetében már előfordulhat a „domina” is. Ez azonban gyakorlatilag nem jelent sokat, mert az apácákat leszámítva szinte hiányoznak Magyarországon a férjhez nem ment idősebb nők. Ilyen kivételre ld. Kubinyi 1997a. 40 Neumann 2002.435. p.