Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Rákospalota és Pestújhely a honfoglalástól a török hódoltságig
Rákospalota és Pestújhely a honfoglalástól a török hódoltságig 205 1518-ból ismerjük az utolsó adatot, amikoris Pest megye követeként vett részt a tolnai országgyűlésen.79 E szerint tekintélyes középbirtokos nemes lehetett. Palota és birtoklástörténetének rövid leírásához még azt szeretnénk hozzátenni, hogy birtokosai — leszámítva a Szántai Lackfiak rövid szereplését - mindig a középnemességhez tartoztak (a Lorándfiakat is ide kell sorolni), nagybirtokos nem szerzett itt földet. A szomszédságban egyedül Káposztásmegyer volt igen gyakran világi nagybirtokosok kezén: mint az említett Szécsényiek, később Ország Mihály nádor és a Losonciak,80 továbbá Thuz János és Ernuszt János szlavón bánok. Igaz, hogy budai polgárok: a Stoss család,81 vagy Óbudai Kálmán Péter is szerzett itt birtokrészt.82 A különbség nyilvánvaló. A Lorándfiak után a városi polgárság és a nagybirtok sem érdeklődött az utak irányából kieső Palota iránt, nem úgy mint Káposztásmegyer esetében. Palota északi szomszédjai különben szintén középnemesi birtokosok voltak (Alagiak), délen viszont egyházi birtokok terültek el. Sajnos Palota és a hozzá tartozó puszták népéről nagyon kevés adat maradt fenn. A legérdekesebb Sikátor-Hártyán felosztása 1424-ből. E szerint a falu egyetlen észak-déli utcából állott. A nyugati házsor két északi telke üres volt. Utána Baranyai Bálint, Elek Benedek, Farkas András és Geheri János telkei következtek. E mellett újabb üres telek feküdt, hogy az utca négy lakott telekkel fejeződjön be: Vajda Balázs, Cseh János, Kunchel Benedek és Lannas Miklós laktak itt. A keleti házsor északi telke szintén üres volt, utána következett Zubor Jánosé, majd megint két üres telek. Kis Pál özvegye telke mellett lakott a bíró, Lőrinc, akinek telkét két üres követte. Ezek mellett Gál fia Pál lakott, amíg az utca három utolsó telke pusztán állott. Ezek szerint a nyugati házsor 11 telke közül három, a keleti 12 közül viszont 8 állott pusztán. A falu pusztásodása tehát majdnem 50%-ra becsülhető!83 A pusztásodás különböző okaival Szabó István részletesen foglalkozott,84 a sikátori pusztásodásra azonban csak feltevéseket kockáztathatunk meg, amelyekkel az alábbiakban foglalkozunk. Sikátor látszólag kis falu 23 telkével, amelyből csak 12-t laktak. Ha azonban arra gondolunk, hogy 1401-1526 között a magyarországi falvak 40,2%-a tíz háztartásnál kevesebbet (és nem teleknél, amelynél esetleg több család is él) számlált, nyugodtan mondhatjuk, hogy még pusztatelkeivel is közepes nagyságú falunak tekinthető. Jellemző különben az is, hogy iparos nem élt a faluban. Palotáról magáról 1467-68-ban tudunk meg többet, amikor is egyrészt Palota földesurai tettek panaszt a Nyulak-szigeti (margitszigeti) apácák ellen, hogy elküldték a környező falvaikból (Szentmihály, Cinkota, Taksony, Margitsziget és Varsány) jobbágyaikat a palotai urak Bárgyó (így, Párdi helyett) nevű pusztájára, hogy ott lekaszálják a szénát és a pusztához tartozó szántóföldeket és réteket Szentmihályhoz csatolják és ebben a hatalmaskodásban pontosan százan vettek részt.85 (Szentmihályról: Kovács Mihály, Fekete Albert, Hajas Mátyás, Kis István; Hátavető Sebestyén, Kis Kelemen, Damonya András, Zalai János, Pologár Imre, Somogyi János.) Az eset 1467. július 25-e táján történt. Az ügyben csak azaz érdekes, hogy egy évvel ké79 Szabó 1909.132. p. 80 MÓL DL 16504. 81 Héderváry I. 323-328. p. Stoss Egyed budai polgártól jutott Thuz János szlavón bán birtokába, aki 1470-ben tovább adta későbbi utódának, Ernuszt János zólyomi főispánnak. MÓL Ft. Zágr. Akad. It. XV. 29-30. [MOL DF 231571-231572] 82 MÓL DL 19116 , 19164. 83 Komárom megye levéltárának középkori oklevelei 37-39. p 84 Uo. 139-188. p. 85 MÓL DL 16580. Vö. KUBINYl 1972c. 39. p.
