Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
168 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete „Lassen wir euch wissen, das der Jorig dyak ain solichen Jamer alhie mit der priesterschaft vnd besunderlich mit dem pharrer vnser liben frawen gemacht hat, vnd wil vnser frawen kurdién machen zu einer Capellen vnd filialen sand Marie Magdalene kuchen vnd wil haben dy Claynat mit seinen anhengunden vngeren, dy früm lewt zu der obgenanten vnser frawn kurdién vor Zeiten geschah: vnd geben haben vnd besunderlich das do geben ist worden in Gotzleichnams zech, vnd sind dy grösisten Claynot vnd tuet manigerley wunderliche sach vnder der lewten.” Nincs okunk kételkedni a jelentés hitelességében. György deák néhány nap múlva együtt szerepel a magyar párt vezetőivel, altámokmesteri és harmincadispáni (vagy volt harmincadispáni) beosztásában módjában állott beavatkozni Buda belsőügyeibe a „magyar” párt oldalán. Miről is van itt szó? A Magdolna-templom egyházközsége át akarta venni az egyházi irányítást. Egyrészt meg akarták szüntetni a Mária-templom városplébániai kiváltságait, saját plébániájuk érdekében, másrészt azonban — és ez az adat lényege - fel akarta oszlatni a német patriciátus egyesületét, a Krisztus teste társaságot. Mert mi mást jelenthet az, hogy György deák és hozzá csatlakozott magyarok el akarják venni a Krisztus teste céh ékszereit? Talán tételezzünk fel egyszerű rablási szándékot? (Persze ez is szerepet játszott bizonyos fokig.) Nyilván nemcsak az ékszerekre, hanem a céh teljes ingó vagyonára szemet vetettek, és ez által ki akarták vonni az anyagi alapot a céh működése alól. Valószínű, hogy részben a bírói úton akarták elérni céljaikat, hiszen az 1441-es plébániahatárperből tudjuk, hogy már Zsigmond bírói széke előtt is folyt a per. A „magyar” vezetőréteg ezek szerint a Magdolna- (és az itt nem említett, de a plébániahatárból igazolhatóan a Szent Péter-) templom egyházközségeibe tömörült, és rajtuk keresztül kért részt a hatalomból. Kikből állott ez a vezetőréteg? Tizedbérlő konzorciumok tagjaiból, királyi kincstári, kancelláriai tisztviselőkből, kereskedőkből, nem pedig holmi „középpolgárokból”. Úgy látszik, csak a posztónyírók nem voltak közöttük képviselve, hiszen azok a posztónyíró utcában - a mai Úri utca végén - azaz a Mindszent utcának a Mária-templom plébánia területére eső szakaszában laktak és működtek.421 A „magyar” vezetőréteghez csatlakoztak a felhévízi polgárság hangadó tagjai, akik a budaiakkal a szigeti apácák elleni közös fellépéseik idején kapcsolódtak össze. Ezek helyi vezetőszerepüket nyilván nem kívánták elcserélni a budai alárendelt szerepkörrel, ami a német posztónyíró céh vezetéséből következett volna. Kopácsi családja Felhévízen a foldesúr keresztesek teljes bizalmát élvezte. 1429-ben például Kopáchi János vezetésével támadnak a keresztesek familiárisai és jobbágyai az apácák jenői birtokára.422 A magyar patrícius frakció két célt tűzött ki maga elé: a város vezetésében való részvételt, és a plébániák egyenjogúsítását. Ez azonban a külvárosi vezetőréteg egyenjogúsítását jelentette a városival. Amint céljaikat elérték, szükségesnek látták, hogy a vitás kérdéseket egyszersmindenkorra lezárják. A legjobban látszik ez a plébánia-viszály terén. Az új városi tanács, amely Kopácsi elnöklete alatt ült össze, és magát „ex utraque communitate hungaricali scilicet et theuthonicali” választottnak nevezte, a hosszas pereskedést a plébániahatárok újbóli megvonásával zárta le, és ezt 1441 .január 3-án I. Ulászló királlyal is megerősítette. A határozatban a Mária-templom plé421 Pataki 1950. 269-270. p. 422 1429. május 26.: MÓL DL 12071. [BTOEIII/2. 145. p.] Sem ezt a Kopácsit, sem a későbbi budai bírót nem mondják nemesnek, pedig az 1436-os oklevélben a nemeseknél kiteszik a rangot. Székely felveti annak lehetőségét, hogy Kopácsi esetleg nemes lett volna (Székely 1956. 577. p. 165. j.) Kéziratom nyomdába adása után Mályusz professzor úr figyelmeztetett, hogy a két Kopácsi, Dénes és János 1428-ban lucrum camerae adó ügyében jár el Vas megyében (MÓL DL 92740.). Nyilván így kerültek kapcsolatba Budai György deákkal, és bizonyára nem jobbágyként, hanem gazdatisztként szolgálták a kereszteseket. (Mályusz prof. szíves közlését ezúton is köszönöm.)
