Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 117 káptalannak évi 360 pensât adományozott, amit azonban a királyi kamara sáfárai rendszerint nem adtak meg, és ezért cserébe adja „tributum fori Geysa et tributum portus Pest et Kerepes, navium etiam cum vino sive cum salibus ascendentium sive cum aliis venalibus descendentium eidem ecclesie”; megerősíti továbbá a káptalannak ugyancsak László királytól kapott dunai halászati jogát a megyeri révtől egészen a Nagy-(Csepel) szigetig.14 Az oklevél szövege alapján (az etiam, azaz „is” szócska használata miatt) arra lehetne következtetni, hogy a király a Gézavásár és a pesti és kerepesi rév vámján kívül hajóvámot is adott a káptalannak. A későbbi oklevelek a révekben szedett hajóvámról emlékeznek meg. Ezért úgy véljük, hogy a hajóvámra vonatkozó és az etiam szócskát tartalmazó mellékmondat a révvámokra vonatkozó szakasz értelmezője csupán: az uralkodó a révekben szedett hajóvámot adományozta a káptalannak. Mit értett azonban az uralkodó Gézavásáron és Kerepesréven? A kerepesi rév nem tartozhatott a mai Kerepeshez, ezt már Salamon Ferenc is bebizonyította, aki szerint ez a jenői révvel volt azonos.15 Gárdonyi Albert két éven belül két elméletet dolgozott ki a kerepesi révre, természetesen második alkalommal nem említve saját előbbi ellentétes nézetét. Először ő is a jenői révvel azonosította,16 míg másodszor a Dunán inneni Pest révjének tartotta.17 Ezzel szemben a kerepesi rév, illetve kikötő csak az óbudai révvel és kikötővel lehet azonos. A káptalan ugyanis erre is jogot formált,18 pedig adományozására nincs adatunk. A későbbi időben a káptalan három dunai rév, a pesti, a jenői (Gézavására) és az óbudai vámját élvezte. Az előbbi kettőre vonatkozó jogainak forrása az 1148-as kiváltságlevél volt, amelyben - mint láttuk - még egy harmadik, a kerepesi rév is előfordult. Ezek szerint az itt kerepesinek nevezett rév csak a később óbudainak nevezett révvel lehet azonos. Hasonló névváltozás történt Gézavására vámjánál is, amely a felhévízi kikötő és a Felhévíz és Jenő közti, később jenőinek nevezett rév vámjára vonatkozott.19 Ezért nem állíthatjuk azt, hogy II. Géza ezzel az oklevelével itt vásárvámot adományozott volna a káptalannak.20 A király nem Gézavására vásárvámját, hanem Gézavására 14 BTOEI. 3. p. Az oklevél hitelességét kétségbe vonta Salamon 1878-85. III. 17. p. skk. Állításait már Pauler 1899. 451. p. 337. j.-ben megcáfolta, s azóta is többen igazolták hitelességét. Vö. GÁRDONYI 1941. 20. p. skk.; GÁRDONY! 1943. 15. p. skk. 15 Salamon 1878-85. III. 20. p. 16 Gárdonyi 1941. 21-22. p. Gárdonyi rámutatott, hogy a kerepesi révet nem kell a mai Kerepes község határában keresnünk. 1465. április 13-án ugyanis Ország Mihály nádor okleveléből arról értesülünk, hogy a réveknél használt nagy átkelőhajókat (azaz kompokat) magyarul kerephnek nevezték (MÓL DL 16186.). Ezek szerint Kerepes portus alatt olyan kikötőt és vámját kell értenünk, ahol kerep hajókat használtak, nem pedig egy Kerepes nevű település kikötőjét. 17 Gárdonyi 1943. 16-17. p. 18 FÜGEDI 1959. 11. p. 19 Pálóczi László országbíró 1465. december 8-i oklevele szerint a budai prépost és káptalan „habeant quoddam tributum circa Calidas aquas superiores Budenses in portu danoby in comitatu pilisiensi [.. .] quodque Tributum fori Geysa vocaretur”. Knauz 1863b. 21. p. 20 GÁRDONYI 1941. 60-61. p. elfogadja a vásárt, mivel azonban - leszámítva 1465-öt - sohasem nevezték így Hévízt, úgy hiszi, hogy a káptalan annak idején a hévízi királyi vásár (azért nevezik Géza névvel) jogát kapta meg, ez azonban nem lett soha helynév. Később vámjogukat elvesztették, és mivel a régi jog feledésbe ment, később azonosították a révvámmal. A felhévízi vásárok azonban nem szűntek meg, és így ha a káptalannak egyszer joga volt rá, elképzelhetetlen, hogy sohasem próbálta azt érvényesíteni, hiszen a középkorban a legkisebb jogigény látszatát is meg szokták kísérelni kihasználni. A Géza-vásár vámján tehát csak a rév és hajóvámot érthették, amit valóban birtokolt is a káptalan. FÜGEDI szellemesen próbálta a nehézségeket megoldani. Szerinte 1148 és 1212 között a felhévízi Géza-vásárt Óbudára helyezték át. (FÜGEDI 1959. 29. p.) Nincs azonban semmi adatunk arra, hogy a későbbi hévízi vásárokat mikor alapították volna, így azok csak a Géza-vásár jogutódai lehettek. Ha viszont Fügedinek lenne igaza, és a Géza-vásár vámján valóban a vásár- és nem a révvámot értették, és a vásárt he
