Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A király és a királyné kúriái a 13. századi Budán
A király és a királyné kúriái a 13. századi Budán 109 dig nem lakhat a király.72 A harmadik elméletet Jankovich Miklós dolgozta ki. Rámutat arra, hogy a Kammerhof kifejezés nem jelenti okvetlenül a kincstári apparátus helyét, hanem elsősorban a királyi ház tagjainak magánlakosztályát. Szerinte az épület Nagy Lajos idejében az özvegy királynék háza volt, de egyes adatokból ennek esetleges Árpád-kori előzményeire is következtet.73 Vegyük sorra a három elméletet. Zolnay idézi az 1255-ös királyi oklevelet, amelyben az esztergomi pénzverők, míg a pénzverés idején Buda városában tartózkodnak, vámmentességet nyernek. Az adatból feltételezi, hogy az oklevélben említett budai pénzverő-fabrica a Kammerhoffal azonos. Huszár Lajosra hivatkozva állítja, hogy mivel a 864. évi Edictum pistense a pénznek a királyi palotában való verését rendelte el, a magyar pénzverés pedig Karoling mintát vett alapul az említett fabrica viszont a városban állott, tehát a királyi rezidencia is ott volt. Másik helyen már részletesebb: „ha helyt áll Huszárnak az a feltevése, hogy a korai pénzverés színhelye a királyi rezidencia épülete volt, a Kammerhof kezdetei az 1255. évi, a budai pénzverésre vonatkozó adatot is értékelik.” Következő helyén már ezt írja: „... 1255-ben a budai-Huszár szerint a királyi házban dolgozó - pénzverők...”74 Huszár azonban éppen az ellenkezőjét állítja a Zolnay által sajtóhibával idézett helyén, mint amit szerzőnk mond. Huszár ugyanis Érdyvel szemben itt rámutat, hogy az Edictum pistenset „már annak idején sem tartották meg pontosan”, tehát az adat a pénzverde I. István-kori helyének meghatározására sem használható már fel,75 hogyan lehetne tehát feltételezni 1255-ben, hogy egy, már születése idején sem nagyon betartott 864. évi rendeletet nálunk betartottak volna? Ebben az időben már sehol sem vertek pénzt királyi palotában.76 Mindez azt mutatja, hogy ha a Kammerhof valóban pénzverde lett volna, akkor ott - mint ahogy arra Gerevich is rámutatott - nem lakhatott a király. Ellentmondanak a pénzverde jellegnek azok az adatok, amelyek Vencel ott lakását és a királynéi kápolna-építkezést igazolják. Huszár Lajos, aki feltételezi a Kammerhof pénzverde és pénzbeváltóhely jellegét, ezt a nehézséget azzal kerüli meg, hogy feltételezi a pénzverde helyének és a Kammerhof rendeltetésének megváltozását.77 Álláspontját - ha az épület volt is valaha pénzverde azzal fogadhatjuk el, hogy a pénzverés Kammerhof-béli megszűnését 1301 előttre kell helyeznünk, hiszen Vencel király különben nem szállt volna itt meg. 1441-ben említenek egy pénzverdét a Miklós templom és a Nagyboldogasszony templom között.78 Mivel 1255-től 1470-ig megszakítás nélkül vertek pénzt Budán,79 semmi indokot nem látunk a pénzverőház, helyének áthelyezésére, ezért azt hisszük, hogy kezdettől fogva az 1441-ben jelzett helyen verték a pénzt, hacsak az ásatások nem tárnak fel pénzverőmühelyt a Kammerhof területén. Az 1441-es pénzverde elhelyezése is e mellett szól, hiszen a német városoknál is a pénzverde a város központjában, a piacon, vagy a 72 GEREVICH-SEITL-HOLL 1953. 218 p.; BÁRTFAI SZABÓ 1953. 219-220. p ; GEREVICH 1955b. 260. p. 73 Jankovich 1959.77. p. 74 zolnay 1961.24,35,40,49. p 75 HUSZÁR 1938. 352-353. p. (ZOLNAY 1961. 61. p. 77. jegyzetben 532-533. p.-t ír.) 76 Esztergomban a pénzverők a Kovács-utcában laktak: Dercsényi-Zolnay 1956. 11 ,48. p. 77 Huszár 1958. 19-21. p. Zolnay László (ZOLNAY 1961 49 p.) ezzel kapcsolatban sem idézi pontosan Huszárt. Zolnayt olvasva azt hihetnénk, hogy fenti helyen Huszár is el ismeri a palotában történő pénzverést, továbbá azt, hogy a Kammerhof helyére és rendeltetésére vonatkozó Zolnay-féle véleményt kizárólag Patakinak azóta Zolnay javára módosított érvelése alapján nem fogadja el. Huszár azonban elsősorban Gerevich negatív álláspontjára hivatkozik. A rendeltetés kérdésében különben egyáltalán nem foglal állást 78 Huszár 1958.21. p. 79 Uo. 103. p.
