Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A király és a királyné kúriái a 13. századi Budán
102 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete többivel.9 A középkori Buda alaprajzát megtekintve (22. ábra) a következő jellegzetességekre hívjuk fel a figyelmet. 1. Az egész várhegyet egységes védőrendszer veszi körül. 2. A déli részen emelkedő palotát a várostól fal zárja el. 3. A város és a palota között a közös védelmi rendszerbe foglalt szabad térség terül el. A kérdés az, hogy ezek az ismérvek kezdettől fogva megvoltak-e, vagy pedig csak később alakultak ki. Mivel az összehasonlító várostörténeti irodalom szerint az alaprajztípusok korjelző jelentőségűek, hasonló alaprajzéi városokat kell keresnünk. A budaihoz teljesen hasonló típusú várost sokat találunk Európában. A német várostörténeti irodalom a fenti ismérvekkel rendelkező várost Vorburgstadtnak nevezi,10 11 ugyanis a vár és a vár felé gyakran zárófallal ellátott város közt terül el a közös védelmi rendszerbe foglalt üres tér, a Vorburg. E típus a 12. század közepétől a 13. század közepéig szokásos, tehát ebből következik, hogy szemben Zolnay állításával Budán már a 13. században állnia kellett a déli palotának. Ilyen városalaprajza van például a francia Coucynak" (16. ábra), a westfáliai Lippstadtnak12 és a livlandi Fellinnek13 14 (2. ábra). E típus létrejötte a 12—13. századi társadalmi fejlődésből következik. A termelőerők fejlődése Európa-szerte kezdte felemelni a polgárságot, és lehetővé tette a 12-13. században a városi autonómia kialakulását. A polgárság felemelkedése heves osztályharcokkal járt, jogaikat a városúrral szemben gyakran fegyveres harccal kényszerítették ki.14 A városúr bár félt polgárai túlságos szabadságától, bizonyos fokig támogatta is őket, hiszen anyagi, és a rakoncátlankodó hűbéresek feudális anarchiájával szemben katonai bázist is jelentettek számára. Ez a kettősség, a városúr és város ellentéte egyrészt, egymásrautaltságuk másrészt az alaprajzban is visszatükröződött. Olyan városban ahol nem vagy csak ideiglenesen lakik a városúr, nem volt szükséges külön erősség létesítése. A Vorburgstadtok legnagyobb része azonban olyan város volt, ahol a helyi városúr központját tartotta. így a külső ellenség ellen ugyan közös fal vagy sánc védte őket, azonban a városúr magát is elválasztotta a polgárságtól. E várostípusnak tehát ez a társadalmi magyarázata. Zolnay tagadja a IV. Béla-féle déli építkezéseket, szerinte az ásatásoknál előkerült, az ásatásvezető és munkatársai által 13. századinak datált leletek későbbiek,15 és régészetileg még az sem igazolható, hogy ez a déli rész suburbium lett volna.16 Utolsó cikkében már bizonyos fokig módosítja elméletét. Az előkerült leletanyag alapján bizonyítani próbálja a terület suburbium voltát, bár a következő oldalon az erre felhasznált 13. századi kerámiaanyagot önmagának ellentmondva, megint nem ismeri el 13. századinak.17 A suburbium elméletét ugyan már első cikkében felvetette, ott azonban kizárólag oklevél interpretáció alapján.18 Ugyanezt megismétli újabb cikkében is. Okleveles alapja az 1390-es plébániahatárper ítéletlevele, amelyben a Magdolna-templom (mai Helyőrségi templom) plébánosa azt állítja, hogy egyháza valóban plébánia, saját határa van mind Buda várában, mind pedig azon kívül. Hozzá tartozik a Várhegy északi fele, Lógod falu és Tótfalu, továbbá a zsidóutca és a Szent János kolostortól a 9 Vö. FÜGEDI 1957b. és az ott idézett irodalom. 10 Johansen 1955.119-121. p. 11 VIOLLET-LE-DUC 1867. 371. p. 12 Johansen 1955.121. p. 13 Johansen 1955. 120. p. 14 Planitz 1954.102. p. 15 Zolnay 1952.15-16. p.; Zolnay 1953.205-208. p. 16 Zolnay 1952. 21. p. 17 Zolnay 1961.13-14. p. 18 Zolnay 1952.21. p.; Zolnay 1961. 19-20. p.
