Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
ritkábban adják meg a házak számát, a többi adattípus (terület, jobbágytelkek száma, birtoklástörténet stb.) pedig már csak egy-két forrásban tűnik fel. Mindössze három műben - vagyis az összesnek kevesebb mint 10 százalékában - jelenik meg egyszerre tíznél több adattípus. Sajnos ezek egyike - Vállas Antal lexikona - nem teljes, a szerző csak a J betűig jutott el. Művének befej ezésében a szabadságharc, majd azt követő kényszerű emigrációja meggátolta.7 A feldolgozott művek kereken fele ötnél kevesebb (általában mindössze 2-3) adattípust tartalmaz, vagyis önmagában nem sok információt nyújt. Vizsgálódásunk alapján azt is mondhatjuk, hogy a leíró statisztikák teljessége, földrajzi-tartalmi látókörének szélessége fordított arányban állt a közreadott információ mennyiségével, ami bizonyára nem véletlen. A fent említett összefüggést nyilvánvalóan a többnyire magányosan dolgozó szerzők munkaerő-kapacitása, illetve az egy-egy kiadványra fordítható anyagiak korlátai alapozták meg. Persze a közölt adattípusok száma nem mond sokat az adatok értékéről, eredetiségéről. Mielőtt azonban megkísérelnénk ennek vázlatos értékelését, nézzük, honnan szerezték be szerzőink adataikat (3. táblázat). Csoportosítva a leíró statisztikák forrásait, megállapítható, hogy információiknak nem egész negyed része származott csak egykorú „hivatalos helyről", vagyis az állami, megyei és egyházi szervek adatgyűjtéseiből. Adataik közel harmadát a szerzők maguk szedegették össze, ennél valamivel többet pedig valamelyik másik leíró statisztikai műből merítettek. Természetesen ezek az arányok adattípusonként eltérőek. Míg a népességadatok forrása közel fele részben valamelyik hivatalos szerv által végzett gyűjtés volt, addig a házak számát a szerzők jelentős része Nagy Lajos után idézte - az említett szervezetek ugyanis nem minden esetben gyűjtötték össze a házak számát, illetőleg ezek Pest megyében nem váltak hozzáférhetővé a magánérdeklődők számára. Még jellemzőbb a szöveges adatok származása - itt gyakorlatilag nem volt lehetőség hivatalos források használatára, így a szerzők részben saját gyűjtésre kényszerültek, részben egymástól kölcsönözték (időközönként szó szerint másolva) a fontosnak tartott információkat. Egyenként nézve az egyes adattípusok forrását (4. táblázat), rögtön szembetűnik, hogy a közölt információk jelentős része ismétlődő, illetőleg a megjelenés idejénél lényegesen -10-20 évvel - korábbi állapotokat tükröz. A házak számára vonatkozóan például csak két értékes közléssel rendelkezünk: Schams Ferenc 1822. évi, illetőleg Nagy Lajos 1828. évi művében. (Előbbi azonban mindössze 3 helységre vonatkozik.) Három szerző közvetve vagy közvetlenül Nagy Lajos adatait használta, kettő pedig nem teljesen megnyugtató eredményeket hozó becslésekkel próbálkozott. Némileg hasonló a helyzet a népességadatokkal is, bár itt az összkép jobb. A szerzők közel fele hivatalos adatokat használt - elsősorban a szóban forgó időszakban könnyebben hozzáférhető egyházi névtárakat -, viszonylag sokan idézték azonban még évtizedekkel később is Nagy Lajos és Fényes Elek népességadatait. Érdekes, hogy a forrásfelhasználásban, illetve az adatok előállításában bizonyos időbeli változások tapasztalhatók. A század első harmadában publikált művek szerzői szinte naprakészek a legújabb forrásművek, adatgyűjtések ismeretében és használatában, míg a későbbiek folyamán csökkent a felhasznált források frissessége. Talán részben ezt ellensúlyozta, de vélhetően a népességi változásokra irányuló érzékenység jele is lehetett, hogy az ötvenes évektől egyre gyakrabban találkozunk becsült adatokkal. Gyanítható tehát bizonyos lassú szemléleti változás, de nem csak szakmai-tudományos értelemben. Nem alaptalan ugyanis annak feltételezése sem, hogy amilyen mértékben az 1830-as évektől a 7 SZJNNYEI 1914. 801-806. hasáb.
