Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
számot mutatnak. Az 1880. évi népszámlálás szerint a Budapesten születettek 13 százaléka például bizonyíthatóan elhagyta a fővárost: 30 százalékuk a környékbeli, Pest megyei helységekbe költözött, a többiek az ország különböző területein szóródtak szét. Bár ezek az adatok a bevándorlók tömegéhez képest csekélyek, a budai hegyvidék külső területeinek fokozatos benépesítésével párhuzamosan jelzik azt, hogy a vándormozgalmakban már abban az időben is léteztek egymással ellentétes tendenciák. A vándorlások jelentős és többoldalú hatást gyakoroltak Budapest népességére. A népesség szerkezetére és természetes szaporodására tett pozitív befolyást már említettük. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a hatás korlátozott, mivel az újonnan érkezők viszonylag gyorsan urbanizálódnak, és átveszik a városias, alacsonyabb termékenységű családmodellt. Ráadásul számos új lakosnak az anyagi gondok, a nehezebben kialakuló társadalmi kapcsolatok miatt csak az elképzeltnél később lesz módja családalapításra. Valószínűleg ez magyarázza, hogy Madzsar József a századfordulón igen sötét színekkel festi meg a fővárosnak a vidékre gyakorolt demográfiai hatását: „.. .Budapest tehát éppen úgy, mint Bécs, Berlin vagy más nagyváros, valóságos parazitaéletet él az ország testén. Felszívja magába az életerős, fiatal, erősen szaporodó emberanyagot [...] itt városiasítja, vagyis sterilizálja őket, és gyökerében metszi ketté a legértékesebb embertörzseket [...]. A nagyváros olyan, mint a mesék emberevő szörnyetege. A város kultúráját abból az energiafölöslegből teremti meg, amit vidéken gyermekek nemzésére és fölnevelésére fordítottak. A város meddőségre kárhoztatja azokat, akik csillogó kultúráját teremtik.. ."33 A közvetlen népességi következmények mellett igen fontosak a bevándorlás azon társadalmi hatásai, melyek közvetve ugyancsak komolyan érinthetik a népesség összetételét és a népmozgalom jellemzőit. A bevándorlások megnövelték és folyamatosan növelik a 19. század második felében a szolgák, napszámosok és cselédek, illetőleg az ipari munkások - összességében a szegényebb rétegek - számát, ily módon komoly mértékben hozzájárulnak a halandóság magas szinten tartásához, valamint a házasságon kívüli születések arányának növekedéséhez, bár igaz, hogy fiatalítják a korszerkezetet, és némileg növelik a termékenységet is. Van ugyanakkor egy olyan hatáscsoport - a bevándorlókra jellemző mentalitás, beállítottság -, mely párhuzamosan azzal, hogy a többnyire vidéki származású jövevények kiszabadultak helyi származási közösségük normákat felügyelő szerepe alól, értékrendszerük átalakulásához vezetett.34 Utóbbiak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a fővárosban a 19. század folyamán a vidékitől gyökeresen eltérő népességmodell (eltérő házasodási és termékenységi minta) alakult ki. A bevándorlási mozgalmakat eddig egységes egészként tárgyaltuk, valójában azonban az újonnan érkezők tömege nemcsak társadalmilag, hanem mind felekezetileg, mind nemzetiségi/anyanyelvi tekintetben is sajátos összetételű. Ennek szintén voltak a 19. század folyamán demográfiai következményei. Ráadásul a bevándorlók összetétele sok tekintetben eltért a főváros eredeti felekezeti és emikai szerkezetétől, így egyrészt fokozódtak a már meglévő különbségek, másrészt újak alakultak ki. Elérkeztünk ahhoz, hogy figyelmünket a főváros 1870-es évekbeli sajátos emokulturális jellemzőire fordítsuk. 32 THIRRING G. 1935a. I. 120-121. p. 33 MADZSAR 1916.404-^05. p. 34 VÖRÖS 1973.125. p.
