Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
A FŐVÁROS NÉPE: SOKSZÍNŰSÉG ÉS BEOLVADÁS Az ellentétek városa A 19. század közepi szemlélő számára Pest-Buda településegyüttesének talán legszembeötlőbb jellemzője Pest város „hatalmasan növekedése". A parti Duna-sor újonnan épült, elegáns palotaszerű épületei1 évszázadok óta először tették lehetővé, hogy a főváros kisebbrendűségi érzés nélkül tekintsen (Nyugat-) Európa nagyvárosaira. Alig két évtizeddel később azonban a városfejlődéssel foglalkozók már inkább elégedetlenek, mint büszkék Budapestre. A városszépítés érdekében készített előterjesztés szerint a városegyüttest „századok halmozták egy rakásra, harmónia és szépészeti czél nélkül", sem Pestnek, sem Budának nincs központja, a testvérvárosok alapvető jellemzője az egyenetlenség.2 Bár az útikönyvek továbbra is óvakodtak a kritikai megjegyzésektől, a tudósok megítélése a 20. század első évtizedig változó maradt. A statisztikus a 19. század végi Budapest földszintességét, számos városrész falusias jellegét emelte ki, viszont a földrajztudós a főváros nagyvárosias, az ország többi nagyobb településétől elütő jellegét hangsúlyozta.3 Az 1960-70-es évek visszatekintő történeti vizsgálatai azonban már a kortársaknál jóval harmonikusabbnak látják a Duna-parti metropolisz mint település kiépülését, az ellentétek szerintük sokkal inkább a város társadalmában, mint építészeti szerkezetében alakultak ki.4 Pest-Buda igen gyors növekedése - amennyiben elfogadjuk erre nézve a népességszám alakulását egyértelmű jelzőszámként - valójában már a 18. század végétől kimutatható. Az 1850-es évektől kezdve azonban a városegyüttes fejlődése több szempontból megváltozik. Először is határozott gyorsulás áll be a népesség gyarapodásában. A felerősödött bevándorlómozgalom hatására az éves növekedés átlaga folyamatosan meghaladja a 3 százalékot (1. táblázat), ami az ország egészét jellemző - kizárólag a természetes szaporulatra támaszkodó - népességnövekedés többszöröse. A városegyüttes népességszáma 1840 és 1880 között 107 ezerről kereken 356 ezerre nő, tehát negyven év alatt közel három és félszeresére ugrik. Határozott a változás a népesség számára anyagi keretet nyújtó városépítésben: a lakások, házak, középületek és az ezeket kiszolgáló infrastniktúra létrejövetelében is. A változás mind a munkálatok szervezeti keretében, mind nagyságrendjében egyaránt tetten érhető. Korábban Pest és Buda fejlődése elsősorban a magántőke szándékától, működésétől függött, az 1850-es évektől kezdve azonban egyre határozottabban észlelhető az állam és az önkormányzatok szerepvállalása. A közpénzeket elsősorban az infrastniktúra kiépítésére fordítják: gázművek, közvilágítás, csatomázás, folyamszabályozás, hajókikötő, vasutak, az 1870-es évektől járdák, a körút és a Sugár (Andrássy) út, valamint a Margit híd építése. Számos fontos középület (Vigadó, Szent István-templom, Népszínház, MTA-székház, Egyetemi Könyvtár, Műcsarnok, Operaház stb.) létrejötte vagy legalábbis építésének kezdete erre az időszakra esik. A középületek mellett nagymértékben nőtt a házak és lakások száma is, itt azonban már nem beszémetünk 1 FÉNYES 1851.1. 151. p.; HUNFALVY 1856.1. 64—68. p. 2 SZENTKIRÁLYI 1868.109-119. p. 3 THIRRING G. 1935a. 1.37-38. p.; PRINZ é. n. 13. p. 4 HANÁK 1988.; PREISICH I960.; VÖRÖS 1973. 5 PERÉNYII. 1974.; SlKLÓSSY 1931.; WlLDNER 1937. JJ.
