Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Kézművesek Pest-Budán és környékén

folyamán az építőipar visszafejlődik, a rokonokkal való együttélés településenkénti aránya közeledik egymáshoz stb.) A közeledés azonban nem egyértelműen kézműipari fejlődést jelent, s nem is a háziipari bedolgozó rendszer elterjedését. Utóbbira csak Nagykovácsi adatai látszanak utalni, a későbbi időszakra vonatkozó forrásokból azonban tudjuk, hogy ez az átalakulás a 18. század végén, a 19. század elején valószínűleg itt is megállt. Másutt, például Dunabogdányban, a 18. század folyamán éppenséggel egy dezindusztrializációs folyamat figyelhető meg, számos környékbeli telepesközösséghez hasonlóan.35 A magyar falvakat pedig mintha még csak a kézműipar születése, az ipari és mezőgazdasági tevékenységek végleges szétválása jellemezné, nem egy meglévő erős kézművesség tovább- vagy visszafejlődése. Adataink alapján ugyanakkor feltételezhető, hogy az eltérő emikumú magyar és a német közösségek között - sőt még a más-más helyről származó, de azonos etnikumhoz tartozó német települések között is - voltak kulturális szokás- és értékrendbeli különbségek, amelyek az együttélési formákat, a munkaszervezetet, sőt általában a kézműiparhoz való viszonyulást is befolyásolhatták. Az itt elmondottak, bár megállapításainkat számadatokra igyekeztünk építeni, a többnyire meglehetősen kis esetszámok miatt inkább hipotézisnek tekintendők. Szilárdabb eredményekhez még további alaposabb, nagyobb területet és nagyobb népességet felölelő kutatások szükségesek. Kívánatos lenne valamilyen formában bevonni az elemzések körébe a nem hagyományos kézműves rétegeket (a parasztiparosokat) is. Lehet, hogy a további vizsgálatok eredményeinket részben meg fogják kérdőjelezni, de úgy véljük, munkánk akkor sem volt haszontalan, ha ráirányítottuk a figyelmet egy új, más társadalmi rétegek esetében már számottevő eredményeket elért megközelítésre, valamint arra, hogy a falusi kézműveseket mint gazdasági, társadalmi csoportot nem lehet sem a változatos és esetenként eltérő jellemvonásokkal rendelkező paraszti környezettől elvonatkoztatva, sem városi társaik kaptafájára húzva szemlélni. 35 Mindez nem új felfedezés. Már a 18. század elején az országgyűlési bizottság is felfigyelt arra, hogy a betelepült külföldi kézművesek közül sokan felhagynak mesterségükkel, és földművelésbe kezdenek (GÁRDONYI 1915. 296-297. p.). A folyamat konkrét lefolyását, méreteit, összetevőit azonban még alig ismerjük. Nem tudjuk, mennyiben függött össze a szükségletek hiányával, a mezőgazdaság esetleges nagyobb jövedelmezőségével vagy éppenséggel azzal, hogy a lakosság által támasztott kereslet és a külföldi eredetű mesterek kínálata a két fél ízlésének, képzettségének különbségei következtében gyakorta nem találkozik egymással.