Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Kézművesek Pest-Budán és környékén
nagy többségük a céhes szervezeti kereteken kívül élt, így a hagyományosan céhtörténeti kiindulású kutatók figyelmét elkerülte, részben pedig talán azért, mert muzeális értékű remekeket előállító, gyakran szép számú segéderőt foglalkoztató városi társaik tevékenységében sokan kimondva-kimondatlanul a nagyipari fejlődés valamiféle kiindulópontját vélték megtalálni. Nem csoda, hogy fentiekből következően utóbbiak gazdasági-társadalmi szerepe túl-, a „szegény rokonoké", a falusi kézműveseké alulértékelődött.15 Ez annál is nagyobb baj, mert egy Magyarország és Nyugat-Európa fejlődését összehasonlító vizsgálat minden valószínűség szerint nem annyira a városi, hanem elsősorban a falusi ipar esetében találkozna alapvető különbségekkel. Alább ismertetendő kutatásunkkal tehát e kettős hiányon kívántunk némileg enyhíteni akkor, amikor egy körülhatárolt terület (Buda környékének néhány faluja) és egy megszabott időszak (a 18. század közepe, második fele) falusi kézművességének néhány társadalomtörténeti vonatkozását próbáltuk meg felderíteni. Mindezt tettük abban a reményben, hogy eredményeink, következtetéseink tér- és időbeli korlátaik ellenére elősegíthetik általánosabb hipotézisek megalkotását, és egyúttal némi ösztönzést nyújtanak további hasonló elemzések létrejöttéhez. Feladatunknak három kérdés - a falusi kézművesek házasodási mintáinak, együttélési formáinak (család- és háztartásszerkezetének), valamint munkaszervezetüknek egymással összefüggésben való - vizsgálatát tekmtettük. Elöljáróban azonban néhány szóban jellemeznünk kell a vizsgált falvakat, és szükséges a vizsgálatunk alanyaiul szolgáló kézművesek létszám-alakulásának, foglalkozási megoszlásának jogi és gazdasági helyzetének - utóbbin belül különös hangsúlyt fektetve a mezőgazdasághoz fűződő kapcsolataikra - rövid bemutatása is. Vizsgálatunk helyéül olyan falvakat választottunk, ahol a források lehetővé tették a család- és háztartásszerkezet elemzését. Vagyis rendelkezésünkre álltak olyan név szerinti összeírások, amelyek a teljes népességet - vagy legalább a felnőtteket - egyenként életkoruk megjelölésével együtt rögzítették. További szempont volt, hogy egy-egy faluban lehetőség szerint sok iparos legyen, vagyis mód nyíljon a stirrkturális különbségek, a norma-, szokás- és hagyományrendszerek esetleges eltéréseinek figyelembevételére is. Végül megpróbáltunk gazdasági és emokulturális jellemzőik szerint eltérő településeket kiválasztani abban a reményben, hogy ezzel további tényezőket vihetünk be vizsgálati szempontjaink közé, illetve ha nem tudjuk is feltétlenül magyarázni a megmutatkozó különbségeket és eltéréseket, legalább meghatározott gazdasági-társadalmi-kulturális közegekhez köthetjük azokat. Elképzeléseink gyakorlati kivitelezése nem egyszerű. Egy paraszti háztartás- és munkaszervezettel foglalkozó korábbi vizsgálat16 kapcsán, a felhasználhatóságot mérlegelve egyszer már végigrostáltuk e terület 41 falvának forrásanyagát, és nem maradt több belőlük nyolcnál. A kézműves-háztartások elemzésére azonban közülük is csak négy bizonyult alkalmasnak. A többiben forrásainkból vagy nem tudjuk a kézműveseket név szerint azonosítani, mivel foglalkozásukat sem a lélekösszeírások (status animarumok), sem az anyakönyvek nem jelölik, vagy olyan kevés a helységben a kézműves, hogy a legkisebbre csökkentett igények szerint sem képezhető belőlük az elemzés céljára külön csoport. Gyakran azt sem tehetjük meg, hogy a kisebb helységeket meg-14 Azon a területen például, ahol jelen vizsgálatainkat végeztük, a 18. század második felében a kézművesek mindössze 15 százaléka volt céhtag (FARAGÓ 1979a. 229. p. 3. táblázat) 15 Nem csodálható tehát, hogy azok, akiket a kedvezőtlen kutatói közhangulat ellenére mégis a falusi kézművesség érdekelt, vizsgálataikat vagy céhtörténeti keretekbe próbálták illeszteni (BODÓ 1975.; DOMONKOS 1974.; SZOLNOKI 1972), vagy a nagyipari fejlődés alapjait igyekeztek a falvakban mindenáron megtalálni (TOLNAI 1964.). 16 FARAGÓ 1981a. Hasznosítottuk ezenkívül a Nagykovácsi kézműveseiről néhány évvel korábban írott tanulmányunk eredményeit is (FARAGÓ 1977a.).
