Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Kézművesek Pest-Budán és környékén
4. Hogy az iparos réteg társadalmi súlyát megmérhessük, létszámukat az 1785-ös népszámlálás 18 éven felüli férfilakossághoz viszonyítottuk.8 Eszerint a legényekkel együtt 388 főnyi iparosság a felnőtt férfinépesség 10,1 százalékát alkotja (7. ábra). Tekintetbe véve, hogy népességadataink 15 évvel későbbiek, a népességszaporulatot leszámítva a falusi iparosok tényleges arányát 1770-ben, vizsgálatunk időpontjában a felnőtt férfilakosság 11,0-11,5 százalékára becsülhetjük. Hogy ezt az arányt értelmezhessük, mellé tettünk néhány korabeli nyugat-európai adatot: Iparos a felnőtt férfinépesség %-ban Norvégia 1801 3,39 Tirol 1768 13,4 Alsó-Ausztria 1767 21,110 Kelet-Flandria 1800 körül: csak a textiliparban foglalkoztatottak aránya eléri a felnőtt lakosság 40 százalékát.11 A terület európai mércével mérve nem mondható túlságosan iparosodottnak, de nem is került teljesen a lista végére. Adataink azt sugallják, hogy bár a 18. században Buda környéke nem a flandriai vagy sziléziai bedolgozóipari fejlődés útját követte, elmaradása Nyugat-Európa mögött nem valamiféle „önellátó gazdálkodás" dominanciájában fejeződött ki, hanem inkább a szűk piaccal, gyenge városfejlődéssel, a mezőgazdasági termelékenység alacsony színvonalával függhetett össze. Nem annyira az iparos, mint inkább az iparcikk iránti piaci kereslet hiányzott, ami részben az iparosok mezőgazdasági termelésben való számottevő részvételét, részben a közvetlen termékcsere nagy súlyát eredményezhette, és hozzájárulhatott ahhoz is, hogy a falusi mesterek finomabb, bonyolultabb termékek előállítását alig-alig kísérelhették meg (ha egyáltalán képesek voltak rá). 5. Forrásaink jó lehetőséget nyújtanak a falvak és mezővárosok, illetve az egyes emokulturális csoportok szerkezeti eltéréseinek elemzésére is. A vizsgált falvak közül ugyanis 1770 körül hatnak német, négynek magyar, kettőnek szerb, egynek szlovák többségű lakossága volt.12 Ez utóbbiakat összevonva egy „nem német" csoportba az alábbi sajátosságokat lehetett megfigyelni: a hat német faluban 19 iparágban összesen 207 iparos működött, ami az 1785-ös felnőtt férfilakosság 11,1 százaléka. A hét „nem német" faluban 13 iparágban 129 iparost találtunk, ami a felnőtt férfiaknak csak 8,5 százaléka. Ugyanez az arány a négy mezőváros átlagát tekintve viszont 32,8 százalék 8 DÁNYi-DÁVID 1960. 118-123. p. A rétegződési adatok alapjául szolgáló 1785. évi férfinépesség parasztadata csaknem azonos az úrbérrendezés telkes jobbágyainak számával. Utóbbiban azonban a nem jobbágy státusú személyek a népszámlálás adataiból következően igen hiányosan szerepelnek. 9 DRAKE 1969.107. p. ío GROSSMANN 1916.402—406. p. 11 MENDELS 1975.179.p. 12 Budakalász és Csobánka lakossága szerb, Pilisszántó szlovák, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Tótfalu és Tök magyar, Békásmegyer, Budakeszi, Budaörs, Dunabogdány, Nagykovácsi és Perbál pedig német többségű volt a 18. század hatvanas-hetvenes éveiben. Az ugyancsak szerbek lakta Pomáz községet hiányos adatai miatt figyelmen kívül hagytuk.
