Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
valójában a 19. század közepén adataink szerint az e kategóriába sorolhatók még 15-20 százalékban férfiak voltak Budapesten. Valószínű, hogy egyrészt a hagyományos „őstermelő" gazdaságok és velük együtt a városi gazdasági cselédség eltűnése, másrészt a közlekedésnek a kocsisok-lovászok tartásának szükségességét csökkentő, majd megszüntető átalakulása miatt redukálódott a fenti férfi cselédréteg ötödére - elsősorban az inasokra, titkárokra, házitanítókra és sofőrökre. A nemek arányának változásával a cselédség mint társadalmi és foglalkozási csoport szinte teljes elnőiesedésével párhuzamosan adataink alapján az a sejtésünk, hogy különösen a 20. század folyamán a cselédség körében egy bizonyos professzionalizálódási folyamat is végbement. A szakácsok, takarítónők, házitanítók száma a cselédségen belül ugyanis folyamatosan növekedett, míg az első világháború után főképp a mindenesek, a házvezetőnők és a külön meghatározás nélküli cselédek száma jelentős mértékben visszaesett.81 E folyamat nyilvánvalóan együtt járt egy társadalmi szokásrendszer átalakulásával is - a dajkák, házvezetőnők és mindenesek számának csökkenése például világosan utalt arra, hogy a cselédtartó háztartások asszonyainak házimunkához való viszonya változóban volt, a házimunka végzése „demokratizálódni" kezdett mind a középosztályi", mind a „kispolgári" háztartásokban. Vagyis a háztartások egyre nagyobb részében a háztartásfő családjának nőtagjai végezték el a különböző háztartási tevékenységeket. Mindennek folyományaképpen az adatokkal végigkísérhető időszakban, 1906/1910 és 1941 között egyértelműen csökkent mind a cselédtartó háztartások, mind ezeken belül az egynél több cselédet tartók száma és aránya (25. táblázat). Míg a 19. század közepén becslésünk szerint a háztartások legalább harmadrészében volt cseléd, addig ez az arány 194l-re ötödrész alá csökkent. Aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy a harmincas években a cselédségnek mint intézménynek a háztartásban sok esetben már inkább csak kisegítő szerepe lehetett. A cselédet olyan tevékenységekre alkalmazhatták, amelyeket a háztartás tagjai valamilyen ok miatt nem tudtak, vagy nem akartak ellátni, s a cselédtartás háztartásonkénti igénye igen gyors ütemben változhatott. Az a benyomásunk, hogy egyre inkább a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően fogadták, illetve bocsátották el a cselédeket - legalábbis erre következtemetünk abból a hatalmas mobilitásból, amelyet a cselédek évi munkahely-változtatásait figyelemmel kísérő statisztika mutatott.82 Természetesen a cselédtartás aránya társadalmi rétegenként rendkívül erősen eltért, hiszen amellett, hogy egy meghatározott életmód elemét alkotta, vagyon, presztízs és társadalmi pozíciót jelölő funkciója is volt. A cselédtartás arányának változása azonban 1906 és 1941 között minden fontosabb társadalmi rétegben egyértelműen csökkenő irányzatú, jelezve, hogy az intézmény általános háttérbe szorulásáról volt szó. A háztartások másik, időszakunkban úgyszintén nagymértékben csökkenő, idegen elemét az elsősorban kisiparos és kereskedő háztartásokban élő segédek és tanoncok alkották (26. táblázat). A mester, a munkaadó háztartásába való beletagozódás mint hagyományos háztartási és munkaszervezeti jelenség Budapesten valószínűleg csak a 19. század közepén indult 81 A forrásaink alapján rajzolódó kép némileg eltér a Gyáni Gábor által rajzoktól (GYÁNI 1983a.). Ennek oka főként abban rejlik, hogy feldolgozásunk elsősorban a hosszú távú változások körvonalazására alkalmas lakás- és foglalkozási statisztikákon alapul, míg idézett szerző megállapításai - melyek a női cselédek életének, társadalmi viszonyainak sokkal finomabb elemzését nyújtj ák - főként egy sok szempontból precízebb, ugyanakkor statikus képre, a Fővárosi Statisztikai Hivatal által készített, 1927. évi kérdőíves cselédstatisztikai felmérés fennmaradt nyersanyagára alapozódtak. 82 Az 193 l-l 940-es években közreadott statisztikai adatok szerint a háztartási alkalmazottak be- és kijelentkezéseinek száma egy főre vetítve rendkívül magas értéket, éves átlagban 3,5-4,5 esetet mutatott.
