Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Család, élet, társadalom a 18-20. században

Összefoglalás Ha vizsgálatunk konkrét eredményeit nézzük, bár úgy gondoljuk, hogy Buda város alapvető népesség- és társadalomstatisztikai adatait valamennyire sikerült tisztába tennünk, nem állíthatjuk azt, hogy meglepő, új felfedezésekre tettünk volna szert, avagy alapjában módosítanunk kellene Buda 18-19. század fordulójára vonatkozó társadalmi-gazdasági fejlődésének képét. Lényegében továbbra is érvényes az, amit már a kortársak is észleltek, Nagy Lajos pedig 1975-ben világosan megfogalmazott: Buda városa a modem városfejlődés szempontjából viszonylag rosszabb adottságokkal rendelkezett, mint Pest, ezért nem tudta kellőképpen kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a napóleoni háborúk konjunktúrája kínált.37

Pest nekilendülő, hamarosan „amerikai tempójúnak" minősített fejlődése beárnyékolta, más fejlődési pályára kényszerítette Budát a 19. század elejétől fogva, annak minden gazdasági-társadalmi következményével együtt. Ezúttal számok helyett hadd idézzük Pukánszky Béla hangulatos megfogalmazását: „.. .a budai polgár minden hasonlósága mellett is más volt, mint a pesti, keskenyebb utcákban lakott, szűkebb keretek között élt, igénytelenebb, kispolgáribb, maradibb volt, erősebben beágyazódott a rendi világba pesti társánál. Barokk alázata mellett nehezebben ébredt polgári mivoltának tudatára, tekintete ritkán lépte át városa határát.. ."38 Rövid forráselemzésünk módszertani tanulsága tulajdonképpen lassan közhelyszámba menő igazságokat erősít meg: „egy forrás nem forrás", valamint a táblázatosan elemezhető összeírások felhasználása során tisztában kell lennünk azzal, hogy a készítők speciális szempontjai milyen mértékben változtatták meg - rosszabb esetben torzították el - egy-egy település társadalmi, foglalkozási, státus szerinti, avagy demográfiai szerkezetének az adott forrásból kivehető képét. Elemzésünk viszont remélhetőleg hangsúlyozza azt a tényt, hogy nem célszerű a statisztikai jellegű forrásokat szöveges források alapján felállított, vagy az irodalomból átvett tételek illusztrálása céljából használni. Nem működnek jól úgy, ha előre tudjuk, hogy a népesség „fejlődik" vagy „stagnál", avagy a társadalomszerkezet „átalakul", illetve „differenciálódik", és ehhez válogatunk adatokat. Az összeírások érdembeli felhasználásának, a kvantitatív elemzéseknek bizonyos szabályai vannak, melyek be nem tartása esetén értéktelen, bizonyítás (vagy cáfolás) céljára alkalmatlan számhalmazokat kapunk. Úgy hisszük, hogy az egyes összeírás-típusokból megállapítható, és jelen írásban bemutatott foglalkozás-, státus-, demográfiai stb. szerkezetváltozatok ékes tanúbizonyságai lehetnek annak, hogy ha nem jövünk tisztába adatforrásaink torzításainak természetével, irányával, méretével, akkor ugyanazon korszak ugyanazon településéről meglehetősen eltérő társadalomkép rajzolható, attól függően, hogy éppen melyik forrásból indulunk ki. A komplex megközelítés szükségessége mellett vizsgálatunk másik, véleményünk szerint fontos tanulságának tekintjük, hogy - legalábbis Buda, de alighanem több más nagyváros esetében is - bizonyíthatóan sok, eddig többnyire még kiaknázatlan lehetőség rejlik az adóösszeírások társadalomtörténeti elemzésében. Nem zárható ki az sem, hogy legfőbb értékük nem elsősorban vagy legalábbis nem kizárólag a vagyoni rétegződés bemutatásában rejlik, mint amire a szerzők többsége eddig használta őket. Valószínűbb, hogy sokkal fontosabb információkat adnak a készítésük során általában mellékesnek tekintett - és talán ezért a szándékos torzítás veszélyének sokkal kevésbé kitett - társadalmi struktúrára, illetve foglalkozási szerkezetre vonatkozó adataik. Ugyancsak nem eléggé kiaknázottak az anyakönyvek sem a társada-37 NAGY LAJOS 1975.383. p. 38 PUKÁNSZKY é. n. 15. p.