Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
A városnegyedek arculata Az eddigiekben tulajdonképpen egyszerre két szélsőségben gondolkoztunk: az egész város társadalmát egységében akartuk jellemezni az egyes egyének-családok forrásokban található egyedi adatainak segítségével. Ténylegesen azonban a hagyományos világ városaiban az emberek rendszerint különböző csoportokat alkotva települtek meg. E csoportok képződése függhetett foglalkozástól, emokulturális jellemzőktől, rendi státustól, vagyoni helyzettől, a megtelepedés időpontjától, és még egy sereg más tényezőtől. Egy-egy település ily módon létező belső tagoltságát, szerkezetét a legjobban persze név szerinti vizsgálatok révén lehet feltárni, de ilyenek hiányában nagyobb helységek (elsősorban városok) esetében elég jól megközelíthető az egyes településrészek - jelen esetben a városnegyedek - társadalmi karakterének jellemzésén keresztül is. Buda vizsgálatunk időszakában voltaképpen hat városrészre - a Várra, Krisztinavárosra, Tabánra, Vízivárosra, Országútra és Újlakra - oszlott, de a Vízivárost időszakonként két részre -Alsó- és Felső-Vízivárosra - bontva is kezelték. A házak számát tekintve (17. táblázat) Buda városában időszakunkban így egy nagy városnegyed, a Tabán mellett (mely a teljes házállomány körülbelül egyharmadát tartalmazta) két kisebb házszámú városrész (a Vár és a Krisztinaváros) található, az összes többi pedig nagyjából egyformán 350-390 közötti, az összesnek 12-13 százalékát kitevő számú házat tartalmazott. A házak adatának, mely a nem nemesek összeírásából származik, szépséghibája, hogy a nemesi tulajdonú házakat valószínűleg nem tartalmazza, így elsősorban a Vár esetében ténylegesen ennél több házzal kell számolnunk. Elég, ha ennek kapcsán arra utalunk, hogy a Várban 1696-ban 290 telket írtak össze,27 míg a 19. század elején a nem nemesek összeírásában megadott házak száma rnindössze 224-228 között váltakozik.28 Sok tekintetben hasonló képet mutat a háztartások városnegyedenkénti eloszlása is (18. táblázat), azzal a különbséggel, hogy a Várban, a Krisztinavárosban és a Tabánban a háztartások Buda összességéhez viszonyított aránya némileg kisebb, a Felső- és Alsó-Vízivárosban pedig nagyobb, mint a házaké. Vagyis az előbb említett városrészekben átlagosan kevesebb háztartás található egy házban, míg a Vízivárosban valószínűleg nagyobbak a házak, és több háztartás lakik bennük. Mindezt világosan érzékelteti a népesség városnegyedek közötti megoszlása (4. ábra), mely az egyházi névtár adataira épül: eszerint a Tabán és Újlak össznépességen belüli részaránya messze alacsonyabb, a Váré és a Vízivárosé pedig magasabb annál, mint ahogy az a házak, illetve háztartások egymáshoz viszonyított számadataiból következne. A dilemma megoldásának kulcsát nyilván a laksűrűség és háztartásszerkezet eltérő mértékében és összetételében találhatjuk meg. Erre vonatkozólag a legcélszerűbb az 1812. év adataiból kiindulni. Jobb híján itt használni tudjuk a nem nemesek összeírásából származó ház- és háztartásadatokat - feltételezhető torzításaikra korábban már utaltunk -, az összlakosságra vonatkozóan pedig az 1813. évre kiadott, valószínű 1811 év végi állapotokra vonatkozó egyházi névtár népességszámait (19. táblázat, 5. ábra). Mindezekből egyértelmű, hogy a Várban és a Tabánban, egy-egy házban többnyire egyetlen háztartás található, míg a többi városnegyedben - különösen a Vízivárosban - kettő vagy annál is több. Ez azt jelenti, hogy a Tabán kivételével 27 NAGY LAJOS 1975. 34. p. 28 1784-ben a Várban összeírt telkek száma mindössze 226-ra csökkent - ami közel áll a nem nemesi összeírások házadataihoz -, valójában azonban jelentős számú (több mint 40) közöttük a kettős telek, és jelenleg nem tudjuk, hogy pontosan hány házat építettek rájuk.
