Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
E változásoknak azonban nem kell túlzott jelentőséget mlajdonítanunk, hisz összességében is kevesebb, mint 5 százalékát érintik a népességnek. Miután a protestánsok (a reformátusok és evangélikusok) aránya az egész fent említett időszakon át jelentéktelen, mindez azt jelenti, hogy Buda dominánsan római katolikus jellege továbbra sem változik. A város római katolikus lakosságának aránya végig 93-94 százalék körüli értéket mutat az 1770-1820 közötti fél évszázad során. Mivel ugyanezen idő alatt, mint korábban említettük, folyamatos és számottevő a bevándorlás, ebből arra kell következtemünk, hogy a bevándorlók többsége nemcsak német nyelvű, hanem egyúttal római katolikus is lehetett. (Ami egyúttal azzal is összecseng, hogy többségük ausztriai, csehországi és délnémet eredetű volt.) Vagyis Buda város bevándorlási mozgalma - jelentős mérete ellenére is - viszonylag nagyobb konfliktusok nélkül zajlott le a helybeliek és az újonnan érkezők kulturális (emikai), felekezeti azonossága, illetve hasonlósága következtében. Sajnos a bevándorlók, illetve elvándorlók más jellemzőiről (társadalmi státus, foglalkozás, valamint kor és családi állapot szerinti összetétel) egyelőre nincsenek részletes adataink (az 1788-1789-es évek vándorlóinak név szerinti jegyzékeit jelenleg dolgozzák fel), így rájuk vonatkozóan egyelőre be kell érnünk a fenti megállapításokkal. Úgyszintén feltáratlan még a népesség városrészek közötti mozgása - költözése, mely az adójegyzékek alapján követhető lenne.18 A társadalom szerkezete A társadalmi rétegződés vizsgálatára összesen négy ismétlődő összeírás-sorozat áll rendelkezésünkre vizsgálatunk időszakában: az 1772-1783 között helytartótanácsi rendeletre készített lélekösszefrások (Conscriptio Animarum), az 1784-1787 között végzett népszámlálások, a nem nemesek 1804-től kisebb-nagyobb kihagyásokkal egészen 1848-ig folyamatosan gyártott összeírásai (Conscriptio Ignobilium), valamint az egész időszakot végigkísérő adóösszeírások.19 A római katolikus egyház által készített egyházlátogatási jegyzőkönyvek (Canonica Visitatio), illetve az 1813-tól rendszeresen népességadatot is tartalmazó egyházi névtárak (Schematismus, Catalogus) mind népesség-, mind társadalomvizsgálatra csak igen korlátozottan alkalmasak. A felekezeti összetételen kívül általában más adatot ritkán adnak meg, legfeljebb néha szerepel bennük a gyónásra képesek és nem képesek - capax és incapax - száma. Nem tudunk társadalmi összetételt bemutató, a városi szervezet által készített népességi adatsorok létezéséről sem.20 Mielőtt azonban az egyes összeírás-típusokra jellemző budai sajátosságokra rátérnénk, érdemes néhány általánosabb érvényű megjegyzést tennünk. A fent említett forrásokban mind a foglalkozással rendelkező, mind a társadalmi státussal jelzett személyek túlnyomó többsége felnőtt férfi. A nők - kivéve a szolgálókat, illetve az özvegyasszonyokat (akik általában gyermekeik felnövéséig mint gondviselőik önálló adófizetővé válnak, vagy férjük halála után iparűzési jogot örökölnek) - rendszerint közvetlenül nem szere-18 Erre a tényre lektorom, Bácskai Vera hívta fel a figyelmemet. 19 E források részletesebb leírására nézve 1. FARAGÓ 1989.; FÜGEDI 1966.; THIRRING G. 1903.; DÁNYI 1985. A 18-19. századi városi adóösszeírásokra korszerű és módszertanilag igazán jó áttekintő ismertetővel jelenleg nem rendelkezünk, ennek pótlására Bácskai Vera 18. századi telek- és adóösszeírásokat feldolgozó tanulmányait ajánlhatjuk olvasóink figyelmébe (BÁCSKAI 1968.; BÁCSKAI 1971.). 20 Pest esetében a város külön is készített népességösszeírásokat, társadalmi összetételre vonatkozó adatokat azonban ezek sem tartalmaztak (HERCZEG 1965).
