Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
háromnegyed része - nemesi származású volt. A Pester Kundschaftsblatt által közreadott idegenjegyzékekben viszont a katonatiszteknek33 csak a rangfokozatuk megjelölése következetes, társadalmi státusuké nem. Majdnem bizonyosra vehető, hogy a megjelöltnél lényegesen több nemesi származású lehetett közöttük. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a fogadókban megszállt és az újságban közzétett, Pestre érkező idegenek többsége a rendi társadalom elitjéből és a kialakulóban levő polgári középrétegekből került ki, ezen belül a legelőkelőbb származásúak a női utazók, őket követik a magyarországi „civil" férfiak, a katonatisztek és a külföldi „civilek". Érdemes e rangsor alapján néhány jellemzőre felfigyelnünk: a) Az elemzett forrásoktól nem túl távoli 1785. évi népszámlálás szerint a nemesek aránya a szűkebb értelemben vett Magyarországon 4,8 százalék (Erdélyben 4,6, Horvátországban 2,9 százalék34 ). Bármennyire feltételezhető is, hogy a Pestre érkező idegenek listáj ából hiányzók - különösen a papok, kézművesek, illetve szolgarétegek - túlnyomó többsége nem nemes, névsoraink mégis azt sugallják, hogy a nemesi származásúak (nem teljesen függetlenül attól, hogy a vagyonosabbak aránya közöttük jóval magasabb lehetett, mint a nem nemesek között) jóval mobilabbak, sokkal magasabb arányban utaznak akár magán-, akár hivatalos célból, mint a nem nemesek. b) A fogadók szolgáltatásait igénybe vevők, akik a dolog természeténél fogva többé-kevésbé a magyarországi társadalom vagyoni és hatalmi elitjét reprezentálják, jól mutatják, hogy még a 19. század elején is mennyire erős a rendi kiváltsággal rendelkezők súlya az említett csoporton belül. c) A külföldiek (ebbe bele kell értenünk a többségében nem magyarországi származású császári-királyi katonatiszteket is) között sokkal alacsonyabb a nemesek százalékaránya.35 Ez egyrészt azzal függ össze, hogy utóbbiak lényegesen kisebb részét teszik ki annak az ausztriai és német birodalmi lakosságnak, ahonnét a katonatisztek többsége származik, másrészt jelzi azt, hogy a Lajtán túl az elitben, sőt a középrétegekben is a magyarországinál már sokkal nagyobb mértékben kaptak helyet a nem nemesek. d) Végezetül a nők csekély számából arra következtemetünk, hogy az arisztokrácia kivételével az utazás - akár hivatalos okból, akár vásárlátogatásként, akár tanulmányi, ismeretszerzési vagy szórakozási célból történik - elsősorban „férfidolog". Megnézve az újonnan jött utazók megoszlását foglalkozási csoportjuk, valamint az utazások havonkénti, évszakonkénti ingadozása (szezonalitása) szerint, azt tapasztaljuk, hogy forrásunkból pontos számokat csak a „civilekről" nyerhetünk. A Pestre érkező katonatisztek száma Ausztria katonai veresége után egyre nagyobb lesz, 1806. j anuár-februárban pedig már pontosan meg sem állapítható, mert egész alakulatok vonulnak át (vissza) a magyar fővároson keresztül a birodalom más tájai felé.36 Tekintettel arra, hogy ez a katonatiszti réteg amúgy sem tartozik a migráció szokásos vizsgálati csoportjai közé, a továbbiakban adataikat figyelmen kívül hagyjuk, csak a szálláshely-választási szokások kapcsán térünk majd ismét vissza hozzájuk. 33 Bár a csoportot a továbbiakban is az egyszerűség kedvéért katonatisztnek nevezzük, megjegyezendő, hogy az idegenekről készült jegyzékek szórványosan altiszteket (őrmestereket) is említenek, de kis számukkal utóbbiak nem befolyásolják a csoport jellegét és a belőle levonható következtetéseinket. 34 THIRRING G. 1938. 137. p. 35 Hasonló következtetésre jutott Bona Gábor is az 1848-as főtisztekkel kapcsolatban: míg a magyar származásúaknak 87, a dig a németeknek mindössze 36 százaléka volt nemesi eredetű (BONA 1987. 71., 78. p.). 36 A hábor' miatt egy területre koncentrált katonaságot a zavartalan ellátás - illetőleg az ellátási terhek megosztása -érdeké1 m ismét „szétterítik" a különböző tartományok között.
