Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
siti. Míg a luxus lakberendezési tárgyak, a közlekedéshez, fuvarozáshoz szükséges kocsik és lovak gyakori szereplői hirdetéseinknek, úgy tűnik, hogy az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek, valamint a ruhaneműk forgalmának nem ez az újság, nem a hirdetés a színtere. A Kundschaftsblattban eladásra kínált termékek esetében kifejezetten az a benyomásunk, hogy az újságban hirdetett és/vagy árverésre került tárgyak és árucikkek többsége ilyen „városi", illetve „luxuscikk". Annak ellenére, hogy, mint említettük összességükben nem számszerűsíthetők, egy év alatt több mint tucatnyi alkalommal megjelent hosszú listájuk egyértelműen a fenti állításunkat látszik alátámasztani. Feltételezésünket közvetve a vásári árakról szóló információk is visszaigazolják. Ezek rendszeresen visszatérő rovatként jelentkeznek az új ság hasábjain az egyes pesti vásárok23 alatt és után. Általában a különböző lisztfélék, hüvelyesek, pékáru, húsok (4. táblázat), borok, égetett szeszes italok (5. táblázat), vegyi anyagok, zsiradékok, nyers dohány, gyapjú, bőr, méz, gyertya és szappan (6. táblázat) árait közlik.24 Más forrásokból tudjuk, hogy a pesti vásárok -és általában az országos vásárok - árukínálatának jelentős és rendszeresen visszatérő részét tették ki a ruhaneműk, az egyszerű konyhai és munkaeszközök, valamint az élő állatok - vagyis mindazok a termékek és árucikkek, amelyek a Pester Kundschaftsblatt lapjain elvétve vagy egyáltalán nem szerepelnek. Utóbbiak piaci áráról, választékáról azonban sajnos nincs információnk. A fentebb említett élelmiszerekre és mezőgazdasági termékekre vonatkozó árak több szempontból is érdekesek számunkra. Egyrészt a hivatalos árszabás (limitáció) kötelezettsége alá eső egy-két alapcikk (például marhahús) kivételével szabadon alakuló piaci árakat jelentenek, melyek változása az adott időszakban fogyasztási mintákat, fogyasztói érzékenységeket tükröz. Másrészt a viszonylag alapos árufelsorolások bepillantást engednek a vásárokon megforduló népesség étkezési és italkultúrájába. A 18-19. századi agrártörténet rendszerint a kenyérgabona elegendő vagy szűkös voltával, a táplálkozástörténet az étrenddel és a legfontosabb ételfajtákkal foglalkozik, a Pester Kundschaftsblattban közölt árjegyzékek viszont arról tájékoztatnak, hogy - nem beszélve az itt fel nem tüntetett speciális igényekről - a pesti vásárokon négyféle liszt, három-háromféle kenyér és péksütemény szerepel a gyakori forgalomban (ezek árát adták meg). Dohányból rendszeresen legalább öt, borból és égetett szeszes italból pedig körülbelül egy meat fajta az, amelyik a gyakori és kelendő cikkek közé sorolható. (Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az árhierarchia élén a borok között meglepő módon nem a tokaji, hanem az Arad megyei Ménes borai álltak.) Vagyis a pesti piacon kapható áruk a 19. század elején már egy viszonylag differenciált piacot, ízlésvilágot és fogyasztási lehetőségeket tükröznek. Kérdés persze, hogy mindez milyen mértékben kapcsolható a városokhoz, az elit igényeihez, illetve ahhoz a gazdasági fejlődéshez, amely a 18. század eleje óta Pest-Buda városegyüttesében és környékén bekövetkezett, és mennyiben tükröz regionális, illetve országos trendet - mivel tudjuk, hogy a pesti vásárok már a 18. század végétől nem pusztán helyi, hanem országos jelentőségűek voltak. (A feltett kérdés azonban nyilván költői - csak más piacok 23 Pest városának négy, általában két hétig tartó országos vására volt időszakunkban. Az egyes vásárok kezdő időpontja a következő volt: József (március 19.), Medárd (június 8.), János (augusztus 29.), Lipót (november 15.) napja. 24 Újságunk nem közli információjának forrásait. Valószínű, hogy ez a piacfelügyelőség lehetett, mely 1787 óta rendszeres nyilvántartást vezetett az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek árairól. (Utóbbi tényre lektorunk, Bácskai Vera hívta fel figyelmünket - információját kritikai megjegyzéseivel együtt ezúton is köszönjük.)
