Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
nyilván az is közrejátszott, hogy a város korántsem biztosította a megyei hivatalnokoknak és a megyegyűlések közönségének azokat a megfelelő városias kereteket, amelyeket még egy évtizeddel korábban az alispán Kaposvár fejlődésétől remélt. Szerepet játszhatott az is, hogy a kaposváriak a földesúr ellen folytatott küzdelmeik mellett a megyével is szembeszálltak (mint ez többek között a fent idézett 1766. évi panaszaikból is kiderül). Az 1766. évi zavargások idején nyilvánított hűségük is feledésbe merült már, s a megyei urak már csak „kötekedéseikre", makacs függetlenségi törekvéseikre emlékeztek. Ellenérzésük világosan megnyilvánul a közgyűlési jegyzőkönyvek szövegéből, amikor például az egyeztetési tárgyalások során arra a megállapításrajutottak, hogy a kaposváriak tulajdonképpen nem a régi szerződésükhöz ragaszkodnak, hiszen abból is csak azt fogadják el, ami nekik jó, hanem egyszerűen „ők akarnak parancsolni". A lakosság szabadságtörekvéseit pedig a következő rosszalló szavakkal ítélik el: „Oppidani hi nihil aliud cette, quam licensiosam vitám anhelant, jugumque Dominale excurere nituntur in cujus praeludium iam ipso sigillo nomen civitatis insculpi fueamt." [,,A városlakók bizonyosan semmi másra nem áhítoznak, mint a szabad életre, és igyekeznek menekülni a földesúri iga alól, aminek előjátéka, hogy már magára a pecsétre a város /civitas/ nevet vésették."]18 Az idézett adatok bizonyos mértékig igazolják a népesség alakulásának az adójegyzékéből kirajzolódó vonalát. A 18. század közepén tapasztalt fellendülés kétségtelenül a megyeszékhely idehelyezésének tulajdonítható, az ezt követő lelassulást nemcsak a megművelhető földterület (és bizonyos mértékig a beépíthető terület) korlátozottsága, a város bizonyos mértékű telítettsége, hanem a kaposváriak korábban kedvezőbb helyzetének romlása is magyarázza. A felsorakoztatott adatok, valamint a 18. század második feléből ránk maradt összeírások azonban nemcsak a népesség gyors növekedését tanúsítják, de azt is jelzik, hogy a század közepétől a betelepülők bizonyos mértékig megváltoztatták Kaposvár gazdasági-társadalmi struktúráját is. Persze a nagyszámú „tétlen, szegény, csak a szőlejével törődő, vásárokon csavargó" kézműves és kereskedő nem mind az 1750-60-as években áramlott a városba, hiszen mint láttuk, az alispán már néhány évvel a megyeszékhely idehelyezése után a megye legjelentősebb kézműipari központjaként tartotta számon a várost. Bár a korábbi adójegyzékek adatai is azt bizonyítják, hogy az iparosok és a kereskedők aránya, legalábbis megyei viszonylatban, nem volt jelentéktelen; kétségtelen, hogy a kézműipar nagyobb arányú kibontakozása az 1760-1780-as évekre tehető. 3. táblázat A kézművesek és a kereskedők számának és arányának alakulása 1720 és 1828 között Év opifex opifex és quaestor mercator összesen adózok adózó háztartások csak iparból élők Év opifex questor quaestor mercator összesen %-a száma %-a 1720 18 9 4 _ 31 33,3 41,9 6 19,4 1724 15 3 3 21 30,0 38,5 4 19,1 1726 15 6 4 25 31,6* 34,7 5 20,0 18 SML Közgyűlési jegyzőkönyv 1775.1. 97. p.
