Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
A VÁROS (KAPOSVÁR) TÁRSADALMA A 18. SZÁZADBAN (1720-1828) Kaposvár 18. századi fejlődése a népesség szaporulatának, az iparosok és kereskedők számának, arányának, összetételének alakulását tükröző puszta számadatok tükrében, a mezővárosi fejlődésről alkotott hagyományos képnek megfelelő, lendületes, felfelé ívelő, városias fejlődést mutat. A hajdan népes település a 18. század első évtizedeiben a háborús események következtében csaknem teljesen elnéptelenedett. A birtokai újranépesítésében erősen érdekelt földesúr, Eszterházy Pál 1712-ben telepítési szerződést kötött a lassan visszaszivárgó lakosokkal (1712-ben még mindössze 9 családot írtak össze1 ). A kaposváriak kötelezték magukat, hogy rövid idő alatt 300 házzal népesítik be a települést, a földesúr pedig háromévi mentességet ígért a letelepülőknek a házak után fizetendő évi 1 tallér census alól, a kilenced és tized beszolgáltatását azonban a türelmi idő alatt is megkövetelte. Eszterházy fenntartotta jogát a kereskedőknek, „a jövevény árusoknak vagy rác kalmároknak" a szerződés pontjaitól eltérő, más módon való adóztatására. A betelepülőket robotkötelezettség nem terhelte. Mivel a kaposvári határ szűknek bizonyult, a földesúr Kecel és Kenderesújfalu pusztákat kilencedfizetés fejében átengedte a letelepülőknek. Az építendő malom hasznának felét, a mészárszék jogát és a bormérési jogot - a karácsonytól Szent György-napig terjedő időszak kivételével - a földesúr magának tartotta fenn.2 Az 1712. évi szerződés az új telepítésű falvakra jellemző kedvezményeket tartalmazta, de jelentősebb mezővárosi (vagy mezővárosinak tekintett) szabadságot nem biztosított a betelepülőknek. Ennek ellenére az urbariális és adóösszeírások adatai viszonylag gyors népességnövekedésről tanúskodnak. A már említett 1712. évi adóösszeírás 9 háztartást és 10 adózót - 7 hospest és 3 zsellért, az 1720. évi úrbéri összeírás 40, az ugyanebből az évből származó megyei adóösszeírás 74 háztartást tart nyilván.3 Az 1720. évi két összeírás névanyaga nem teljesen fedi egymást; az úrbéri összeírásban 10 olyan név szerepel, amely az az évi dikából hiányzik (közülük három egyetlen későbbi összeírásban sem fordul elő, míg a többieké újra felbukkan). így 1720-ban az adózó háztartások száma minimálisan 84-re tehető. Nyolc év alatt 75 új telepes költözött a városba; valójában 80, mert az 1712-ben összeírtak közül 5 neve az 1720. évi jegyzékben nem szerepel. Az adózó háztartások száma tehát nem egészen egy évtized leforgása alatt megkétszereződött. A gyarapodás a következő évtizedekben is számottevő volt: az 1730-ban készített, a szerződés után beköltözőiteket nyilvántartó összeírásban 132 név szerepel.4 A számszerű gyarapodás 1720-hoz képest 48 fő, valójában azonban 80 fő volt, mert az 1720. évi jegyzékben szereplők egy részét ekkor nem vették fel az összeírásban. A növekedés aránya egy évtized alatt 5 7%-os volt. 1 SMLÖ. 49. 2 MOL P. 108. Rep. 35. Fase. Q. No. 377. 3 Uo. Rep. 35. Fase. V. No. 601.; SML Ö. 53. 4 113 árendás jobbágy és 9 zsellér, 8 örökös jobbágy és 2 zsellér. MOL P. 108. Rep. 35. Fase. Q. No. 380.
