Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Polgári pályák (sorsok)
lentős társadalmi emelkedést jelentett.13 Ettől kezdve - a frontszolgálat három évét leszámítva - apja társaként működött, majd 1932-től ő vezette a vállalatot. Vezetése alatt a cég - a család által készített építési jegyzék szerint - mintegy 30-35 épület kivitelezését végezte el, de már nem olyan nagyszabásúakat, mint apja idején. Házasságából három lánygyermek született. A második fiú, a család legfiatalabb gyermeke, Béla 1889-ben született. 1907-ben érettségizett, majd az önkéntesi év letöltése után, 1908-ban a jogi egyetemre iratkozott be. Apja megjegyzi, hogy ez nem éppen „a kívánságom szerinti döntés, de ilyen fontos, az életet meghatározó kérdésben nem akarok kényszert alkalmazni". Lipót toleranciája kétségtelenül méltánylandó, bár kérdéses, hogy ha Imre személyében nem lett volna már meg kvalifikált örököse, akkor is ilyen türelmet tanúsított-e volna. Béla 1912-ben doktorált, majd a bécsi és párizsi egyetemen folytatta tanulmányait. Tudományos pályára érzett hajlamot, és saját bevallása szerint egyetemi tanárnak készült. Terveinek a habom vetett véget. Négy évet töltött a fronton, a leghosszabb időt a galíciai frontszakaszon a 10. huszárezrednél, viszonylag kényelmes beosztásban, mint Horthy István tábornok parancsőrtisztje. Szinte mindennap küldött szüleinek egy-egy levelezőlapot vagy levelet, ezekből világosan kirajzolódik jó helyzetismerete (rendszeresen hozzájutott a hazai és osztrák újságokhoz, amelyek előfizetését többször is sürgeti szüleinél). A fronton szerzett tapasztalatok alapján érlelődött meg németellenes érzülete (amelynek majd a német megszállás után is tanújelét adja). Illúzióktól mentesen várta-remélte a háború végét, s többször is megírta, hogy az élet a háború után nem fog a szokott mederben folytatódni: forradalom, elégedetlenség várható minden hadviselő országban. Hazatérte után még nem mondott le tudományos és írói ambícióiról, ezt tanúsítja, hogy 1919-ben, sógornőjével, ómoraviczai Heinrich Máriával kötött házasságakor az anyakönyvben foglalkozásként az író megjelölés szerepelt.14 A családot azonban el kellett tartania, bár hosszabb ideig, önálló keresete nem lévén, szülei lakásában (a szalonban) éltek feleségével együtt, és két nővéréhez hasonlóan apja tartotta el őket. így hát hivatalt kellett vállalnia. Nyilvánvalóan társadalmi kapcsolatai - egyrészt a kormányzó öccsével való szoros kapcsolata, másrészt apósa - révén kapott állást először 1921-ben, a Miniszterelnökség sajtóirodáján, ahonnan 1923-ban távozott, és a Nemzeti Gazdasági Liga igazgatója lett. 1927-ben a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-ben nyert alkalmazást mint kereskedelmi igazgató, 1932-től 1939-ig beosztása vezető igazgató. 1936-ban, amikor a Rt. ügyvezető igazgatói pozícióját töltötte be, „a közélet területén szerzett érdemei elismeréséül" megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét. 1943-ban pedig miniszteri tanácsosi címmel ruházták fel. 1939-ben megvált a vezető igazgatói tisztségtől, ettől kezdve mint az MTI Rt. és társvállalatai választmányi bizottságának tagja, majd ügyvezető alelnöke kizárólag szervezési és gazdasági ügyekkel foglalkozott. Tisztségei mellett a vállalatokban jelentős részvénytulajdonnal is rendelkezett: az MTI és társvállalatai 9000 részvényéből 1044-et birtokolt, ezzel a harmadik legnagyobb részvénytulajdonosnak számított.15 13 Érdekes lenne kideríteni, hogyan, a társasági élet mely szférájában ismerkedett meg jövendőbeli feleségével, mert a többi gyerek levelezéséből egészen más társasági kör képe rajzolódik ki. Azonban éppen Imre az, akiről - a napló bejegyzésein kívül - alig maradt fenn valami kiegészítő irat. Mindössze anyakönyvi kivonatok, valamint egy 1950-ben és 1951-ben írott önéletrajza található a családi iratok között. 14 Jogi disszertációját 1912-ben Ember és emberiség címen írta, 1924-ben Két nemzedék címen írt tanulmányt, és egy fordítása megjelent. 1946-ban népbírósági tárgyalása során előadta, hogy eredetileg tudósnak, egyetemi tanárnak készült, s csak a családalapítás, a háború utáni nehéz viszonyok késztették e cél feladására és arra, hogy hivatali pályára lépett. 15 Tanulmányok a Magyar Rádió történetéről 1925-1945. 282. p.
