Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon

kívül erkölcsi útmutatással is ellássa. Honpolgári hűség, takarékosság, szorgalom, vallásosság, jótékonyság - e kulcsszavakba foglalhatók össze a néha hosszúra nyúlóan megfogalmazott, dagályos intelmek, majd a század közepe táján megjelenik a felsőbbség iránti lojalitás követelménye, a köztisztelet kivívásának szükségessége is. Ez utóbbi elérésének - a szolid üzletvitel és sikeresség mellett - egyik eszköze volt a jótékonyság is, amely az erkölcsi-vallási parancs követéséből mindinkább a közjó érdekében kifejtett kötelezettséggé, a szociális feszültségek enyhítéséért való felelősségvállalássá vált. Ezt tükrözi az adományok kiterjesztése a felekezeti kereteken túl a más vallásúakra, a városi és országos intézményekre, valamint a század közepe táján a jótékonyság mind nagyobb publicitása is. A 19. század első felében, Pesten működő nagykereskedők, elsősorban a vállalkozó típushoz tartozók gazdasági tevékenységük, mentalitásuk, eszméik és eszményeik alapján joggal tekinthetők a modern nagypolgárság - a korabeli németországival sok rokon vonást mutató - első képviselőinek. Számuk még itt, az ország gazdasági központjában, a kevés ipari vállalkozót hozzájuk számítva is rendkívül csekély volt: országos méretekben arányuk még elenyészőbb. Az ország további gazdasági-társadalmi fejlődése és saját sorsuk szempontjából azonban nem e nagypolgári réteg jelentéktelen létszáma okozta a legnagyobb problémát, hanem az a tény, hogy nem állt mögöttük jelentősebb tömegű, modern értelemben vett középpolgári réteg. Mint a modern polgárság képviselői egyedül állottak, s ez késztette őket gazdasági és politikai téren szövetkezésre a nemességgel, a lemondásra saját céljaik megfogalmazásáról és következetes képviseletéről. A pesti nagykereskedők a reformkorban így sok szállal kötődtek a nemességhez, s tudatosan törekedtek arra, hogy minél jobban közeledjenek e vezető osztályhoz, de hiba lenne ebben a nemességhez való „dörgölődzést", a nemességbe simulási törekvést látni. Ez sokkal inkább voltjellemző a századvég nagypolgárságára. A reformkorban a polgárok még ragaszkodtak a polgári eszményekhez, értékekhez, életvitelhez. 1848 előtt még bíztak az ország polgárosodásának lendületes és kompromisszumokkal kevéssé terhelt előrehaladásában, illetve abban, hogy ezáltal elnyerhetik a gazdasági pozíciójukkal összhangban álló társadalmi pozíciót is. Közgazdasági Szemle, 1988/3. 292-302. p.