Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
kereskedelemben. Ezeket az éveket nem jellemezte ugyan olyan pezsgő üzleti élet, mint a század első évtizedét, s a látványos meggazdagodás éppoly ritka volt, mint a látványos csőd, de az ekkor megnyitott nagykereskedések szilárdabb gazdasági alapon nyugodtak, tevékenységüket szolidabb üzletvitel, a cégeket hosszú fennállás jellemezte. Lényegében ezekben az években bontakozott ki Pesten a szakosodott nagy- és kiskereskedelem, vált a forgalom kiegyensúlyozottabbá, s függetlenedett bizonyos mértékben a vásárok időpontjától. Ez a lassúbb fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy az 1830-as évektől kezdődő gazdasági fellendülést, amely egyes válságos, rossz termésű évek hullámvölgyét leszámítva 1847-ig tartott, egy immár korszerűbb szellemű, viszonylag tőkeerős pesti kereskedő réteg jobban ki tudta használni. A kereskedők etnikai és felekezeti összetétele A számszerű adatok egybevágnak a történeti irodalom szinte közhelyszámba menő megállapításával, miszerint a pesti (magyarországi) nagykereskedők túlnyomó többsége zsidó volt. Valóban, a pesti nagykereskedőknek csaknem kétharmada e felekezethez tartozott, domináns számarányuk azonban a század folyamán fokozatosan csökkent. Ha a nagykereskedések alapítását az imént felvázolt három konjunktúraperiódusra bontva vesszük szemügyre, megállapítható, hogy a pesti nagykereskedelem kialakulásának korszaka lényegében az első konjunkturális időszak volt. 1800 és 1815 között 58-an szereztek nagykereskedői jogosítványt, 70%-uk zsidó kereskedő volt. A dekonjunktúra másfél évtizedében a kedvezőtlen körülmények ellenére csaknem ugyanennyi, 55 nagykereskedés nyílt. Ezeknek már csak 62%-a volt zsidó üzletemberek kezében. Az 1830-as, 1840-es évek 117 új cégalapításában a zsidó kereskedők aránya tovább csökkent: 57%-ot tett ki. A számszerű adatok azt is bizonyítják, hogy a közhiedelemmel szemben - legalábbis a cégek számát tekintve -, az 1830-as évek végétől a terménykereskedelemben és hitelügyletekben a zsidó kereskedők nem játszottak egyeduralkodó szerepet. A fél évszázad folyamán létesített nagykereskedéseknek mindössze egyharmada foglalkozott a cég alapításakor fő profilként terménykereskedelemmel vagy szállítmányozási és hitelügyletekkel, többségük kézmüáru- és szakosodott textil-nagykereskedő volt, s a kereskedelemnek ez az ága az évtizedek folyamán mindjobban kiterebélyesedett. Vonzotta a zsidó kereskedőket is: míg a század elején még csak egyharmaduk foglalkozott kézmű- és gyári áruk eladásával, az 1830 után nyitott zsidó nagykereskedéseknek már több mint kétharmadát ezek képviselték. Ahogy közeledünk a század közepéhez, egyre inkább csökken a csak terménykereskedelemmel foglalkozók aránya a zsidó nagykereskedők között. 1830 előtt még a zsidó nagykereskedéseknek több mint egyharmada, az ezt követő évtizedekben már csak valamivel több mint egynegyede foglalkozott termények forgalmazásával, míg a testületi kereskedők ilyen profilú kereskedésének aránya (a század eleji 10%-ról) több mint háromszorosára nőtt. A terménykereskedelem és a váltóüzlet egyre fontosabb szerepet töltött be a testületi kereskedők tevékenységében. Az ilyen profilú új cégek alapítása mellett az 1830-as évek végétől sok régi gyarmatáru-, kézmüáru- és textil-nagykereskedés tért át egyedül vagy fő üzletágként e tevékenységekre. Ennek eredményeképpen az 1840-es években a testületi kereskedőknek már csaknem kétharmada voltjelen ezekben az üzletágakban, míg a zsidó kereskedőknek csak egyharmada. A profilváltást leginkább a korábbi fűszer- és gyarmatáru-nagykereskedések hajtották végre:
