Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
Foglalkozáscsoportok Az 1777. évi lélekösszeírásban Az 1772/73. évi adóösszeírásban Foglalkozáscsoportok szereplők Foglalkozáscsoportok száma száma %-a az 1777. éviekéhez viszonyítva Tisztviselő, tanító 132 22 16,6 Napszámos, férfi 946 593 62,7 Napszámos, nő 908 _ _ Napszámos összesen 1 854 593 32,0 A legények és inasok szinte teljes hiánya az adókönyvekben annak tulajdonítható, hogy a szolgákhoz és legényekhez hasonlóan őket sem tekintették önálló adóalanynak. A megadóztatott, igen csekély számú kézmüveslegény közül 20 a jövedelemadón kívül ingatlana, illetve állatai után is adózott, a többiek6 feltehetően a legényeknek abba az ekkor még szük kategóriájába tartoztak, akik önálló munkavállalóként, saját hasznukra is dolgozhattak. Az adózás alól mentesülő napszámosok nagy számára csak az adókivetési elvek tüzetesebb vizsgálata adhatna magyarázatot. Vizsgálatunkban abból a feltételezésből indulhatunk ki, hogy az adózók megközelítő pontossággal reprezentálják a városfejlődés szempontjából legfontosabb rétegeket - a kézműveseket és a kereskedőket -, s így az adózók összetételében végbemenő változások, ha nem tükrözik is pontosan, de legalább jelzik a lezajló társadalmi-gazdasági átalakulásokat. Éppen ezért e tanulmány bizonyos fokig módszertani kísérletnek tekinthető, melynek helyességét egy későbbi, részletekbe menő, bővebb forrásanyagra támaszkodó vizsgálat igazolhatja vagy módosíthatja. Az adózók számának és foglalkozás, illetve társadalmi helyzet szerinti megoszlásának alakulása A győri adózók számának alakulását, illetve foglalkozás és társadalmi helyzet szerinti megoszlását az /. táblázat mutatja be. Az 1737/38. évi adókönyv nem tartalmazza a legnépesebb külváros, az Újváros összeírását, adatai csak a belvárosra és az akkor még gyéren betelepült Majorokra és Szabadhegyre terjednek ki. Valószínűleg ennek tulajdonítható a kézműveseknek és kereskedőknek rendkívül magas, az 1757. évit erősen meghaladó számaránya, hiszen a napszámosok, fuvarosok és a mezőgazdasággal foglalkozók túlnyomó része a külvárosban lakott. A kézművesek és kereskedők aránya tehát a valóságban a kimutatottnál alacsonyabb lehetett jelentős számuk, melyet még az Újvárosban élőké valamelyest meg is növelhetett, így is arról tanúskodik, hogy a győri adózók 6 9 kőműves-, 7 építész-, 7 molnár-, 8 harisnyaszövő-, 1 takács- és 1 nyomdászlegény. Az adóösszeírásokban általában csak e szakmákban működő legényekkel találkozunk rendszeresen, néhány más szakmában működő l-l legényt csak elvétve tüntetnek fel, főleg az 1800/1801. évi összeírás során.
