Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

A dunántúli városok társadalma

1. táblázat Győr és Sopron népességszámának alakulása '787-1857 1787 1804 1827 1 i38 1857 Győr 12 822 10 681 14 472 15 534 17 834 Sopron 12 113 10 776 12 501 13 385 18 898 Forrás: KOVACSICS (szerk.) 1957. 8/B. tábla A kézművesipar mutatóiban - a kézművesek aránya a népességben, a mesterségek száma, a mesterek és legények egymáshoz viszonyított aránya stb. - is azonosság észlelhető a két városban. Mindkettő a kereskedelem fontos csomópontja volt. Sopron kapcsolatai vidékével erősebbek voltak: ezt mutatja, hogy tiszta vonzáskörzete csaknem négyszer olyan nagy volt, mint Győré. Az utóbbi viszont aktívabb szerepet játszott a külkereskedelemben, amit a kereskedők és különösképpen a tőkeerős kereskedők jóval nagyobb száma is jelez. A vizsgálat kezdeti szakaszában a hatóságok a két város anyagi erőforrásait nagyjából azonosnak ítélték: erre vall, hogy 1812-ben mindkettőre azonos, 14 000 forint összegű subsidiumot vetettek ki. A hasonlóságok, valamint az eltérő növekedési periódusok és bizonyos funkcionális különbségek ismeretében az összehasonlítás megalapozottnak tetszik. Győrött a külön kezelt Inventaria sorozatban az 179l-l 848-as időszakra vonatkozóan 1008 hagyatéki leltár maradt fenn, eloszlásuk nem volt egyenletes: 1790 és 1830 között egy-egy évtizedben számuk 100 körül mozgott (kivéve az 1800-as éveket, amelyekből 184 maradt fenn), az 1830-as évek után évtizedenként 250 körüli a mennyiség. Sopronban a törvényszéki iratokban az egész korszakra vonatkozóan a kétszerese, összesen 2089 hagyatéki leltár maradt ránk: itt a leltárak száma évtizedről évtizedre fokozatosan növekedett, ugrásszerű emelkedés itt is az 1830-as években mutatkozik (lásd a 2. és a 3. táblázatot). A leltárak viszonylag csekély száma azt jelzi, hogy a felnőttkorban elhaltak csak kis részénél - arányuk Győrben körülbelül 7-14%, Sopronban 10-22%-ra becsülhető - készült tanácsilag hitelesített vagyonleltár. Általában azok ingóságait és ingatlanait írták össze, akik végrendeletüket a tanácsnál helyezték letétbe, azaz a módosabb rétegekét. Ezt a feltételezést elsősorban a győri örökhagyók, de kisebb mértékben a soproniak foglalkozási összetétele is igazolni látszik. Győrött ugyanis alig fordul elő bérből élők, alkalmazottak leltára. Lehetséges, hogy ilyenek előfordultak az ismeretlen, megjelöletlen foglalkozásúak csoportjában, akik az összes hagyatkozónak valamivel több mint egynegyedét tették ki (lásd a 4. táblázatot).