Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

A dunántúli városok társadalma

157b táblázat Kaposvár, Pécs, Veszprém és Kanizsa iparfejlődésének mutatója 1828-ban Kaposvár Pécs Veszprém Kanizsa szám % szám % szám % szám % Népesség 3 172 11 322 9 079 5 897 Mesterek 155 5,3 666 5,7 617 6,8 180 3,2 Legénnyel dolgozó mester 31 20,0 275 48,1 5 0,8 44 24,4 Egész évben dolgozó mester 142 96,6 380 66,4 133 21,6 115 63,9 Legények 39 400 71 48 Egy mesterre jutó legény 0,25 0,7 0,13 0,27 Összes iparűző 197 3,3 1 053 9,3 687 7,5 228 3,9 Kereskedők 10 0,3 48 0,4 29 0,3 36 0,6 Az iparstruktúrában Kaposvár kevésbé városi jellegét talán az élelmiszeripar és az építőipar kisebb differenciáltsága és csekélyebb aránya jelzi. Ugyanakkor a szolgáltató jellegű mesterségek viszonylag magas aránya, bár szűk körű, de urbánusabb igényű közönség létét jelzi, amelynek kialakulása igazgatási funkcióival függött össze. Jelentősebb különbség a kereskedők számában mutatkozik, s még inkább abban, hogy a többi város kereskedelme jóval specializáltabb volt, mint Kaposváré. Az utóbbiban a helyi igényeket kielégítő mercatorok voltak többségben, s a többi várossal ellentétben egyetlen termény- vagy állatkereskedő sem tevékenykedett. Mindez ismételten azt bizonyítja, hogy a 18-19. század küszöbén nem tulajdoníthatunk komoly városteremtő, városfejlesztő funkciót a kézműiparnak. S ebből logikusan következik, hogy amennyiben a társadalmi struktúra alakulását egy-egy város fejlődési ütemének, irányának tükreként kívánjuk vizsgálni, új szempontokra, új módszerekre, s nem utolsósorban új források felkutatására van szükség. A városi-mezővárosi társadalom vizsgálatában ugyanis eddig a figyelem a kézművesek és a kézműipar helyzetének a vizsgálatára összpontosult. Részben azért, mert a legutóbbi időkig mind a hazai, mind az európai történetírás túlzott jelentőséget tulajdonított az ipar - a feudális városok kutatásában a kézműipar - városalkotó szerepének. Másrészt, mert a társadalmi vizsgálatokhoz legalkalmasabbnak tűnő, átfogó forrásokból is főleg erre vonatkozóan lehetett adatokat meríteni. Az újabb vizsgálatok, s köztük talán e tanulmány is, egyre egyértelműbben bizonyítják, hogy e hagyományos szemlélettel és vizsgálati módszerekkel nem lehet egy-egy város valódi szerepkörét jellegét, fejlődését megismerni. A magyar városhálózat alakulásának és fejlődésének, konkrétan pedig Kaposvár fejlődésének története is azt mutatja, hogy a 18-19. században a városnak mint központnak, mint központi funkciókat betöltő településnek kialakulása, szerepének jelentősége elsősorban kereskedelmi, piacfunkcióinak erősségétől függött, s hogy sem a városi élet bizonyos urbánus vonásai, sem a népességszám jelentős növekedése, sem a kézművesek viszonylag nagy száma nem feltétlenül megbízható jele a valóságos városi szerepkör kialakulásának. Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. KANYAR JÓZSEF. Kaposvár, 1975.