Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

A dunántúli városok társadalma

A népesség növekedése ellenére a kézművesek száma csaknem változatlan maradt, noha a 38 féle mesterséget űző 164 kézművesmesterével Kaposvár az élen állt a megye mezővárosai között. Egyedül Szigetvár előzte meg e téren is 35 mesterséget űző 190 iparosával. A kézművesek számát tekintve a harmadik helyen álló Marcaliban már csak feleannyi, 74 kézmüvesmester űzött 27 fajta mesterséget. Nagyatádon a kézművesek száma 60, a mesterségeké 18, Csurgón 51, illetve 23 volt. A többi 20 mezővárosban a mesterek száma 50 alatt mozgott, és 10 mesterségnél több egyedül Sellyén mutatható ki. (Toponár és Keszthely kézműveseinek foglalkozását az 1828. évi összeírás nem adta meg. 17, illetve 13 iparosával nagyjából Sellye színvonalán mozoghatott.) Az uradalom 14 falvában mindössze 9 mesterség 37 képviselője működött. A kézműipar helyzetében az 1785. évi összeírás adataival összehasonlítva a legszembeötlőbb különbség a legények rendkívül alacsony száma: az 1785. évi 128-cal szemben mindössze 44, s így az egy mesterre jutó legények száma 0,86-ról 0,27-re csökkent. A másik feltűnő eltérés, a mesterségüket egész évben űző iparosok rendkívül magas (91,6%-os) aránya. Aligha hihető azonban, hogy mindezek a mesterek elsősorban iparűzésből éltek volna, s a magas arányt inkább az összeírás pontatlanságának kell tulajdonítanunk, annál is inkább, mert a szöveges részből kiderül, hogy az iparosok legnagyobb része, elsősorban a csizmadiák, takácsok, magyar szabók inkább mezei munkával foglalkoztak, és szüretig, minthogy mindnek volt szőleje, a pincékben éltek, és iparukat csak „...strictissimum otiorum tempore..." [,,a legszigorúbban nem dologidőben..."] űzték, s ekkor vásároztak is. A birtokmegoszlási adatok, amelyek, mint láttuk, nem terjednek ki az egész művelt földterületre, s ezért a kézművesek elterjedt szölőbirtokait sem mutatják ki egyértelműen, azt bizonyítják, hogy az iparosok és kereskedők továbbra is erőteljesen kötődtek a mezőgazdasághoz. Mindössze 22-nek (köztük 8 zsidónak) nem volt semmiféle gazdasága, s legalábbis a számba vett földterületen, a 18. századhoz hasonlóan, a birtokkal nem rendelkező kézművesek és kereskedők aránya valamivel alacsonyabb volt, mint a lakosság egyéb rétegéé, ugyanakkor a szántóval és szőlővel rendelkezőké valamivel magasabb (lásd a 12. táblázatot). A nagyobb gazdasággal rendelkezők aránya azonban, a 18. századi állapottól eltérően, valamivel csekélyebb volt amazokénál. 12. táblázat Birtokmegoszlás az 1828. évi összeírás alapján Birtok Összesen Őstermelők Kézművesek, kereskedők Birtok Összesen száma %-a száma %-a Nincs birtoka 50 28 15,1 22 12,6 4 pozsonyi mérő szántó 126 60 32,4 66 37,7 4 p. m. szántó + 1/2 rét 1 1 0,5 _ _ 4 p. m. szántó + 1 rét 13 8 4,3 5 2,8 4 p. m. szántó + 2 rét 4 3 1,6 1 0,6 4 p. m. szántó + 1/4 szőlő 74 22 11,9 52 29,7 4 p. m. szántó + 1/2 szőlő 43 38 15,1 28 8,5 4 p. m. szántó + 3/4 szőlő 11 10 5,4 1 0,6