Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
forintot érő lovat, 40 forint értékű halat, 250 forint értékű egyéb árut, 69 forint készpénzt, 10 hordó olajat, 20 szőnyeget és más árut vettek el összesen 700 forint értékben Serkei György emberei.256 A 15. század elején egy zsolnai polgár 2 vég posztót vitt Turócszentmártonba.2 7 A keveiektől 1528-ban Fehérvár környékén 1 vég posztót és 10 forintot raboltak el.258 A gyulai Somogyi, Oláh, Asztalnok és Kalmár kereskedőcsaládok tagjai a 16. század elején borral, állattal, vassal, ólommal, posztófélékkel kereskedtek, s Futakig is eljutottak.259 Már a 14. században is említik okleveleink a kallói vásáron forgalomba kerülő árukat, elsősorban posztóféléket.260 Ezeket számos esetben helyi kereskedők hozták a vásárra. 1396-ban a Kassa felöl hazafelé tartó kallói Fábián fia Andrástól Rakamazi László emberei 1 vég kölni posztót 40 kassai forint értékben és 10 jó ökröt, 1406-ban pedig a már említett kallói Kántor Pétertől és két társától 50 forint értékű posztót raboltak el.261 A közvetlen környék határait túllépő kereskedelmi érintkezés szükségszerű előfeltétele a termelés és kereskedés bizonyos mértékű szétválása, tehát a termékek cseréjét lebonyolító külön réteg, a kereskedők megjelenése volt. Forrásainkban mind nagyobb számban fordul elő a Mercator, Institor, Kalmár, Tőzsér családnév, és számos olyan adat maradt fenn, amely egy-egy polgár folyamatos kereskedelmi tevékenységét tükrözi, sejtetve, hogy az illetőnek főfoglalkozása mindinkább a termékek cseréjének lebonyolítása volt. Egy 1405-ben kelt oklevél 3 leleszi polgár - Szakács László, Kalmár és Dobó Péter - nevét örökíti meg, akiket vásárra mentükben Bátori emberei kifosztottak. Szakácstól 2 jó ködmönt, Dobótól 3 vég szürkeposztót és mindhármuktól még egyéb árukat is elvettek. Kalmár neve alapján következtethetünk arra, hogy a kereskedelmet hivatásszerűen űzte. Szakács László is valószínűleg rendszeresen járta áruival a vásárokat, mert 1407-ben Zsigmond megtiltja az ország vámosainak, hogy Szakács László leleszi polgárt vagy embereit és familiárisait feltartóztassák, javaikat lefoglalják.262 A kallói polgárok kereskedelmi tevékenységéről is számos adat maradt fenn. A már többször említett Kántor Péter is feltehetően főfoglalkozásának a kereskedelmet tekintette. 1406. július 4-i oklevél tanúsítja, hogy Kelernői Andrástól visszakapta szekerét, 8 ökrét és egy hordó borát, melyeket az birtokán lefoglalt, és 3 napig őrzött. Egy másik, 1406. július 12-én kelt oklevél pedig Kállai István esküjét tartalmazza, miszerint Semjén István, Kántor Péter és Szabó György kallói polgárok posztóját nem vette el.263 E két egymást követő adat sejteti, hogy Kántor rendszeres kereskedelmi tevékenységet folytatott. 1408-ban Kállai Lökös Miklós pert indított Kántor Péter ellen 240 forint adósságának behajtása tárgyában. Kántor kötelezte magát, hogy egy éven belül 300 forintot fizet vissza, s még ugyanez évben 10 polgártársa - köztük a bíró és a volt bíró - kezességet vállalt érte.264 Ahol csak ismerjük a mezőváros néhány polgárának nevét vagy a lakosságnak legalább egy részét, szinte minden esetben találkozunk egy-két kalmár nevével. E helyütt csak azokat az 256 Dl. 16 444. 257 Dl. 89 232. 258 HÁZI 1921-29.1/7. 337. p. 259 SCHERER 1938. 91. p. 260 MÁLYUSZ 1953. 130. p. 261 Dl. 52 929, 53 337. 262 Zs O. II. 2464, 5337. sz. 263 Dl. 53 331, 53 337. 264 Dl. 53 434-36, 53 628.
