Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
settek voltak. Fontosságára jellemző, hogy a 16. század elején már évente hétszer sereglenek ide a kereskedők az ország minden részéből. Az egyes terményeket és iparcikkeket külön vásártereken árusították, ez is hasonlóvá tette Debrecen vásárait a városi sokadalmakhoz. 1466-ban a hetivásárokon kívül évente háromszor tartottak évi vásárt. Szilágyi Erzsébet ebben az évben a Mester utca lakóinak újabb országos vásár tartását engedélyezte, azzal a kikötéssel, hogy ezzel egy időben nem lehet sokadalom a város más részén.180 Az utca nevéből kitűnik, hogy itt elsősorban a helybeli kézművesek termékeit árusíthatták. Az oklevél néhány nevet fel is sorol ugyan, de mesterségüket nem említi. Egy évvel később a gubacsapók és szűrszabók nyertek jogot arra, hogy Antal és Barnabás napján évi vásárt tartsanak a Csapó utcán.181 Túr és Varsány vásárainak népszerűségét valószínűleg az ott nagy választékban kapható borok kínálata is emelte. Varsányi emellett kedvező fekvése - a Szolnok-Varsány-Békés-Gyula szárazföldi s a tiszai víziút - a Duna-Tisza köze, a Tiszántúl, a déli megyék és Heves-Borsod megye áruforgalmának központjává emelte. E két város gazdagságára jellemző, hogy 1458-ban Szilágyi Mihály 4000 forintért köti el őket Rozgonyi Jánosnak.182 1466-ban június 16-a körül bizonyos Konc Osvát három kocsi sóval indult el Túrba a szokásos heti- vagy évi vásárra. (A heti- és évi vásárok forgalmában nem lehetett olyan nagy különbség, ha a panaszos már nem tudott különbséget tenni.) Áruját borra és egyéb árukra akarta becserélni, de sóját Medves György elvette, majd július elején ismét kifosztotta, amikor a tiszavarsányi hetivásáron vett nyolc hordó somogyi borával hazafelé indult.183 1522-ben Károlyi László panaszolja, hogy két szolgáját nemrégiben borért és egyéb árukért a varsányi országos vásárra küldte. Emberei 24 ökör vontatta, két nagy vasalt szekérrel indultak útnak. Mikor a szerémi borokat már megvásárolták, a város egyik földesura, Kállai Lőkös János rájuk rontott, elrabolta a szekereket a 100 forint értékű négy hordó borral együtt, és 50 forint készpénzüket is elvette.184 1529-ben Filléres László gyulai kereskedő 18 hordó borát tartóztatták fel a varsányi vásáron.185 A kassai kereskedőtársaság feljegyzéseiből kitűnik, hogy 1502-ben a társaság tagjai szintén megfordultak Varsányban, ahol ez évben simándi, szegedi, debreceni, tokaji, sőt krakkói kereskedők is jártak.186 Távolabbi uradalmakból is gyakran felkeresték borvásárlás céljából a túri vásárokat. 1494-ben az egri püspökség szerémi bort vett itt a püspök és kísérete számára, mert az uradalomban és környékén keserű volt az az évi termés.187 A gyulai uradalom tiszttartója 1527— 1528-ban túri borvásárlásról, 1524-ben pedig a tiszavarsányi vásáron vásárolt épületfa, zsindely és szögek árával számol el.188 Az uradalmi számadások gyakran említik a mezővárosi vásárokat. Főleg a konyhai szükségleteket - többnyire vágómarhát - szerezték be a környező oppidumokban, de gyakran itt vásárolják meg (vagy javíttatják) a mezőgazdasági szerszámokat, a cselédség ruházati cikkeit stb. Az egri püspökség például Szikszón zabot és árpát, Várkonyban és Szolnokon sót és egyéb 180 SZŰCS I. 1870. 89-90. p. 181 Uo. 116. p. 182 Dl. 48 991. 183 Dl. 16 429. 184 MGSZ, 1897. 92. p. 185 SCHERER 1938. 112. p. 186 MGSZ, 1902. 107. p. 187 KANDRA-LESKÓ 1885-1908. II. 108. p. 188 Fényképmásolatok a Brandenburgi It.-ból, 1056/10, 1057/17.
