Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

A mezőváros problematikája

MEZŐGAZDASÁGI ÁRUTERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A MEZŐVÁROSOKBAN A 15. SZÁZADBAN A mezővárosok problémája mind gyakrabban tűnik fel, s mind nagyobb teret hódít történeti irodalmunkban. A jobbágyság történetével, a mezőgazdasági árutermeléssel, a kézműipar kialakulásával, városfejlődésünkkel, valamint a 15. század más alapvető gazdasági és politikai kérdéseivel foglalkozó történészek szükségszerűen szembekerültek e kérdéssel, s több-kevesebb részletességgel érintették. Minthogy azonban az esetek túlnyomó többségében a mezővárosok problémája csak más, átfogóbb gazdasági-társadalmi kérdések függvényeképp vetődött fel, e településtípus egyik vagy másik jellegzetes vonására összpontosult a figyelem. így például Mályusz Elemér és Szűcs Jenő városfejlődésünkben játszott szerepüket vizsgálva, elsősorban a mezővárosi kézműipar fejlődését és szerepét tették vizsgálat tárgyává. Szabó István főképp a jobbágyság sorsára gyakorolt hatásukat tanulmányozta, Pach Zsigmond pedig a mezőgazdasági árutermelésben játszott szerepük szempontjából vizsgálta ipari és mezőgazdasági termelésüket, de csak a 15. századi árutermelés és kereskedelem részkérdéseként.1 E

művek az egyoldalú megközelítés ellenére jelentős mértékben hozzájárultak a mezővárosok szerepének tisztázásához, de a kérdés további feltárása egyre inkább megköveteli, hogy egy-egy tanulmány központi problémájává váljon, s hogy az addig külön-külön, más kérdések függvényeként vizsgált jelenségeket és jellegzetességeket összegezve sokoldalúan, összefüggésükben ábrázolják, így az addig felvázolt kép új vonásokkal gazdagodna, s a magyar mezőváros képe a maga sokoldalúságában, ellentmondásokkal teli valóságában tárulna elénk. E feladat megoldásához szeretnénk néhány kérdés megvilágításával hozzájárulni. Vizsgálatunk tárgya elsősorban az oppidumoknak az ország árutermelésében és árucseréjében játszott szerepe. Célunk nem merül ki abban, hogy az akár kézműipari termékeik, akár mezőgazdasági termékenyeik élénk forgalmáról szóló ismereteket egyszerűen összegezzük, vagy csak újabb adatokkal gazdagítsuk. E két tevékenység párhuzamos fejlődésének dinamikáját, egymásra gyakorolt hatását törekedtünk tisztázni, s megállapítani, melyikük vált fejlődésük fő mozgató erejévé, s párhuzamos fejlődésük következtében milyen szerepet töltöttek be az ország gazdasági életében. A mezőváros jellegének meghatározása nehéz feladat elé állítja a kutatót. Agrárjellege alapján, mely a városképre is rányomja bélyegét, sokszor inkább nagy falunak tekinthető; a népesség nagyobb koncentrációja és főleg fejlődő ipara, élénk, nagy körzetekre kiterjedő rendszeres kereskedelme viszont a városra emlékeztet. E kétarcúság, a falu és város elemeinek esetenként rendkívül különböző arányú keveredése szülte azt a nézetet, hogy a mezőváros átmeneti állapot a falu és a város között, a városfejlődés útjára lépő, de a fejlődés kezdeti szakaszán álló település. Amennyiben a fejlődés átmeneti fokán álló településnek tekintjük, logikusan következnék, hogy a városfejlődést kedvezően befolyásoló tényezők hatására (a munkamegosztás elmélyülése, az árutermelés további fellendülése, a belső piac fejlődése) e településeknek, de legalábbis egy részüknek várossá kellett volna válnia. Hiszen a 15. századi civitasok 1 MÁLYUSZ 1926.; MÁLYUSZ 1953.; SZŰCS J. 1955.; SZABÓ 1940.; SZABÓ 1948.; SZABÓ 1960; PACH I960.; SZÉKELY 1961. Kifejezetten a mezővárosok problémájáról lásd MAKKAI 1957.