Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
A sajnos csak nagyon szórványosan fennmaradt háztartásonkénti felvételi ívek forrásértékéről korreferátum fog beszámolni, hogy felhívja a figyelmet a csupán ilyen forrásokból kideríthető jelenségekre, amelyek az egyéb források adatainak elemzésekor is figyelembe veendők. A 18. századra, az utolsó évtizedeket leszámítva, ilyen összegző összeírásokkal nem rendelkezünk: az összehasonlítás alapjául az anyakönyvi adatok szolgálhatnak. Ezeket, feltehetően a feldolgozás munkaigényessége miatt, eddig kevéssé, s ha igen, leginkább a népességszám becslésére, demográfiai adatok nyerésére vagy családrekonstitúciós céllal használták fel szórványosan. Társadalomtörténeti forrásértéküket emeli, hogy belőlük meríthető a legtöbb adat a városi összeírásokból és egyéb forrásokból hiányzó rétegekre vonatkozóan. Feldolgozásuk képet adhat a lakosság vallási, származáshelyi megoszlásáról, amely a foglalkozási-rendi minősítések alapján társadalmi csoportokhoz is köthető. A házassági anyakönyvek alapján felbecsülhető a különböző társadalmi rétegek házassági esélyeinek alakulása (az egyes rétegek aránya a házasulok között, a házassági kor alakulása, endogám és exogám párválasztási szokások, vegyes házasságok, özvegyekkel, idősebb nőkkel kötött házasságok stb.) Ott, ahol az anyakönyvek pontosabban meghatározzák a foglalkozást, a házasságon keresztüli mobilitásról is képet alkothatunk. A társadalmi és családi kapcsolatokra következtethetünk a tanúk személyéből; hasonló információkat szolgáltat a keresztelési anyakönyvekben a keresztszülők összetétele. Ez utóbbi anyakönyvek a törvénytelen születések eddig alig vizsgált alakulásáról is képet adnak. Az anyakönyvek feldolgozása köztudottan aprólékos, munkaigényes feladat, amelynél célszerű a számítógép alkalmazása. Teljes feldolgozásuk, különösen nagyobb települések esetén meghaladja egyetlen kutató erejét, de megfelelően kiválasztott időmetszetek alapján egyetlen kutató is megbirkózhat a feladattal. A következő, szisztematikusan fel nem dolgozott fontos forráscsoport, a hagyatéki iratok forrásértékével külön korreferátum foglalkozik. így csak azt szeretném kiemelni, hogy ezek nemcsak a módosabb rétegek vagyoni megoszlására, életmódjára vonatkozóan tartalmaznak páratlanul érdekes és fontos adatokat, de az örökösök foglalkozásának feltüntetése esetén a mobilitásvizsgálatoknak is viszonylag könnyen feldolgozható forrásai. A végrendeletek szövege és a mellékletek - például osztályiratok, házassági szerződések - sok mindent elárulnak az érintett réteg mentalitásáról is. Az adójegyzékek talán a városi társadalomkutatás leggyakrabban használt forrásai, ennek ellenére információtartalmuk, feltehetően a statikus, egy időmetszetre korlátozódó vizsgálatuk miatt koránt sincs kiaknázva. Forrásértékükről külön korreferátum készült, ezért csak annak fontosságára hívom fel a figyelmet, hogy meg kell kísérelni meghatározni, hogy az összlakosság milyen nagy részére terjednek ki. Ne elégedjünk meg az adózóknak csupán adótételeik alapján kialakított osztályokba sorolásával, hanem próbáljuk meg meghatározni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a lakosság felső, közép- és alsóbb rétegeinek összetétele meghatározhatóvá válik. Ne csak a legnagyobb adót fizetők összetételének szenteljünk figyelmet, de vizsgáljuk meg a közép- és alsó rétegekben végbemenő átalakulást is. A viszonylag sokat használt polgárkönyvek, polgárjegyzékek szisztematikus feldolgozása is még sok helyen várat magára. Pedig fontos tanulságokkal szolgálhat a polgárok összetételének alakulása: mennyire uralta a polgárságot a kézművesek zárt csoportja, mely szakmák domináltak benne, mely rétegek felé nyílt meg leginkább? Elemzést érdemel a származáshelyi összetétel abból a szempontból is, hogy vajon a polgárjog elnyerése a bevándorlók társadalmi integrálódásának eszközévé vált-e, mint például Pesten, vagy a helyi születésűek egyre zártabb csoportját alkotta-e, mint például Budán. A polgárkönyvek szisztematikus és összehangolt
