Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
2 Ft 30 kr volt) miatt sem gyakorolt nagy vonzerőt. A csekély számú szegődtetés ellenére a bejegyzések a budai céhnél is sokszor hiányosak voltak. A budai szabóinasok jóval nagyobb hányada helyi születésű, mint a pesti inasoké. Kereken kétharmaduk született Budán, 4%-uk pesti, illetve óbudai születésű volt, 22%-uk Magyarország egyéb településein, 4% külföldön született (lásd a 13. táblázatot). Ez az eloszlás némileg meglepő, és eltér az európai városokban tapasztalt normáktól, miszerint a helyi születésűek előnyben részesítik a magas presztízsű, új szakmákat, míg az alacsony jövedelmű mesterségek főleg a környék vidéki bevándorlóiból rekrutálódnak. Ez a minta csak 1850 után kezd érvényesülni Budán: az 1830-as években az inasok 88, az 1840-es években 72%-a volt budai születésű, arányuk az 1850-es években is még 54% volt, és csak az 1860-as évekre csökkent 43%-ra. Ebben az évtizedben éri el a Pest megyei születésűek aránya a 10, a Fejér megyeieké pedig a 12%-ot. Mindkét megyéből főleg falusi származásúak érkeztek (Ercsiből egyenesen heten), a távolabb születettek közül több volt a városi vagy mezővárosi származású, együttesen a magyarországi származásúaknak mintegy egyharmada. A legtöbb bevándorlót kibocsátó 10 megye állománya és rangsora a pesti inasokétól eltérően alakult. A budai származásúak erős dominanciájának ismeretében nem meglepő a katolikus vallásúak döntő többsége, hiszen e városban a katolikusok döntő fölénye a vizsgált időszakban nem csökkent. A 411 inas közül mindössze 9 evangélikus, 1 görög katolikus és 2 görögkeleti akadt. Az inasok átlagos életkora a szegödtetéskor 14 év volt, a vizsgált időszakban itt is valamelyes emelkedés észlelhető: a harmincas években 13,6, a negyvenes években 13,7, az ötvenes években 14,4, a hatvanas években 14,1 év volt. A helyi születésűek kora (14 év) valamivel alacsonyabb, mint a magyarországi bevándorlóké (14,4 év), ez alól csak a pesti születésűek 13,4 éves életkora jelentett kivételt, de az átlagosnál alacsonyabb volt a külföldi születésűek életkora is (13,9 év). Tehát a budai szabóinasok mind származáshelyi, mind korösszetételükben különböztek pesti társaiktól. A szabóinasok közül csaknem minden ötödik (24%) nem szabadult, a pestiektől eltérően itt a helyiek mutatkoztak állhatatosabbaknak. A budai születésűeknél a segédlevelet nem szerzők aránya 17, a bevándoroltaknál 28% volt. A pesti inasoktól eltérően a tanulást abbahagyok aránya növekvő tendenciát mutat, a lemorzsolódás különösen az 1850-es évektől volt számottevő: az ötvenes években arányuk 36, a hatvanas években 39, a hetvenes években 48%-ot tett ki. E jelenség okainak feltárása további vizsgálódást igényelne. A mindössze két szakma inasaira kiterjedő vizsgálat természetesen nem ad és nem adhat teljes képet a karrier-migránsoknak, a fővárosba szakképzettség szerzésére érkezőknek, illetve a frissen bevándoroltak gyermekeinek összetételéről, tanulási, felemelkedési stratégiáiról. Bizonyos következtetések, amelyek eléggé megegyeznek a külföldi vizsgálatok eredményeivel, levonhatók. Kétségtelen, hogy a szakmát tanulók származáshelyi összetétele eltért az egyéb bevándorlócsoportok - a polgárok, a házasság révén megtelepülök, illetve a családalapításra nem képes szakképzetlen munkaerő - összetételétől. Különbségek mutatkoztak a jövedelmező, a tőkés viszonyok között is életképes, illetve a kevésbé jövedelmező, hagyományos szakmák rekrutációjában, eltérő tendenciák mutatkoztak a dinamikusan fejlődő Pest és a tradicionálisabb Buda mestereihez elszegődő inasok összetételében. Az eredmények általánosabb érvényét további szakmákra és városokra kiterjedő vizsgálatok fogják megerősíteni vagy módosítani.
