Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
mutatja, hogy ez idő tájt egyre kevésbé vált vonzóvá a csekély jövedelmet biztosító szakma a helyi születésűek körében, és az utánpótlás mindinkább vidékről rekrutálódott. A közvetlen környékről származók aránya jóval magasabb volt, mint a lakatosoknál. A Pest megyeiek aránya 16%-ot, a Fejér megyeieké 2%-ot tett ki. További 10% a 9. táblázatban felsorolt nyolc megyéből, illetve a Jász-Kun kerületből származott. A legtöbb bevándorlót kibocsátó megyék összetétele nagyjából azonos volt a lakatosinasok kibocsátó központjaival, sorrendjük azonban valamelyest eltért, különösen a legtöbb bevándorlót adó tíz megye sorrendje (vö. a 2. és 9. táblázatot). A szabóinasok nagyobb része származott a szomszédos területekről, a távolabbi megyék - mint például Szepes, Pozsony és Komárom - jóval hátrébb kerültek a rangsorban. Kisebb volt a külföldi származásúak aránya is, nem egészen 5%, szemben a lakatosinasok 7,5%-os részesedésével. Mindez arra utal, hogy az egyszerűbb szakmai ismereteket követelő, kisebb jövedelmezőségű és a modernizációhoz kevésbé kötődő szabómesterség nagyobb mértékben rekrutálódott a közelebbi vidékről, elsősorban az Alföldről (lásd a 3. táblázatot). A vizsgált időszakban a Duna-Tisza közéről származók aránya 12%-ról 25%-ra emelkedett, míg a dunántúliaké 7,3%-ról 5,8-ra csökkent, azaz a trend ellentétes a lakatosinasok esetében tapasztalttal. A pesti szabóinasok között jóval alacsonyabb volt a városokból és jelentősebb mezővárosokból származók aránya, mint a lakatoscéhben. Mindössze 3,3%-uk született szabad királyi városokban és további 6,1% jelentősebb mezővárosokban, míg a lakatosinasoknak több mint fele számlázott városi vagy városias településekről. A falusi vagy kisebb mezővárosokból bevándorolt családok gyermekeit a hagyományosabb mesterségre taníttatták, stratégiájuk tehát eltért a városokból bevándorolt családokétól, és az is elképzelhető, hogy szülőhelyük iskolázási lehetőségei sem adtak kellő alapot a nagyobb technikai ismereteket követelő mesterségek -mint például a lakatosmesterség - sikeres elsajátításához. Eltérő volt az ötnél több bevándorlót kibocsátó városok és mezővárosok összetétele és sorrendje is (lásd az 5. táblázatot.) Mint a 6. táblázatból kitűnik, a szabócéhben a katolikusok túlsúlya hasonlóan erős volt, mint a lakatoscéhben, bár az 1850 után fennmaradt töredékes adatanyag sejteti, hogy e korszakban e céhben is változás indult meg. Zsidó vallású inasokat viszonylag nagy számban csak 1850-ben szegődtettek, főleg zsidó, de esetenként katolikus mesterek is. A protestáns vallásúak között ellentétes tendencia érvényesült, mint a lakatosinasoknál, az evangélikusok aránya az 1840-es évek csekély emelkedése után erősen csökkent, míg a reformátusoké a vizsgált időszakban egyenletesen emelkedett. A helyi születésűek között a katolikusok aránya 91%, a bevándoroltak között valamivel alacsonyabb, 84% volt. Az evangélikusok több mint kétharmada, a görögkeletiek és zsidók egyharmada volt pesti származású, míg a reformátusok túlnyomó többsége, 91%-a a bevándoroltak közül került ki. Bár a szabóinasok közül néhányan fiatalabban - 10-11 éves korban - szegődtek, az inasok átlagos kora a szegődtetés idején 15 év volt, azaz alig maradt el a lakatosinasok 15,5 éves átlagától. A legnagyobb gyakoriság a 14 éves korosztálynál észlelhető (lásd a 10. táblázatot), a három évtized alatt e szakmában is valamelyest nőtt a szakma kezdési életkora, amely az 1820-as évek 14,9 év atlagáról az 1850-es években 15,5-re emelkedett. A lakatosinasokhoz hasonlóan különbség mutatkozott a bevándoroltak, illetve helyi születésűek korösszetételében. Bár az utóbbiaknál a legnagyobb gyakoriság a 15 éves korcsoportban figyelhető meg, a 13 és 14 éves korcsoportba tartozók száma alig marad el mögötte. Tehát csakúgy, mint a lakatosinasok esetében, a pesti születésűek átlagos életkora volt a legalacsonyabb, 14,7 év, szemben a magyarországi bevándorlók 15,3, a külföldiek 15,5 év átlagos életkorával. Az 1850-es években azonban e különbség kiegyenlítődni látszik.
