Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

átallották csalni. Kiváló példa erre a Figdor Izsák-cég esete „több vármegye táblabírájával", Blaskovics Bertalannal, aki úgy akart jobb árat elérni gyapjújáért, hogy a zsákok tetejére szép fehér gyapjút tett, a közepébe pedig rossz minőségűt, piszkosat tömött. Amikor a kereskedő megbízottai megtagadták ennek átvételét és a kikötött ár kifizetését, szolgáival agyba-főbe verette, majd a hajdúkkal a megyei börtönbe záratta őket. Ez esetben a keresztény nagykereskedők, sőt a városi tanács teljes szolidaritást vállalt a zsidó kereskedővel, az utóbbi elsősorban a város bíráskodási jogának megsértése miatt.9 A nagykereskedői érdekközösség A szolidaritás ez esetben egy neves nagykereskedő fiai iránt nyilvánult meg, és tanújele a nagykereskedői csoportérdek egyre erőteljesebb megnyilvánulásának. A pesti kereskedők már az 1790-es években készített beadványaikban leszögezték, hogy a vagyonos, tőkeerős zsidó kereskedőknek meg kell engedni a nagybani kereskedést, ha a megfelelő tőkét és szakképzettséget igazolják, igaz, a verseny csökkentése érdekében ezt ahhoz a feltételhez kötötték, hogy minden családnak csak egy tagja foglalkozhasson kereskedelemmel. Tíz évvel később még határozottabban fogalmaztak: a vagyonosabb és műveltebb zsidó, ha eleget tesz a kereskedelmi törvény követelményeinek, éppúgy közreműködhet a magyar kereskedelemben, mint a keresztény kereskedő. A kereskedelem fellendítésében - úgy vélték - a zsidó tőke nem nélkülözhető. Azaz a nagykereskedői csoportérdek már a 19. század elejétől egyre pregnánsabban jelenik meg: betetőzését a keresztény és zsidó tagokat egyesítő Pesti Nagykereskedelmi Testület 1846. évi megalapítása jelenti.10 A 18. század végétől a még csak kialakulóban lévő nagykereskedő réteg öntudata több volt az érdekközösség, összetartozás érzésénél. Keresztény és zsidó tagjait egyaránt erős állampolgári, honpolgári, „citoyen" öntudat jellemezte. Ezt az öntudatot az a meggyőződés táplálta, hogy tevékenységükkel és magas adóikkal, vámtételeikkel kiemelkedő szerepet töltenek be az ország gazdasági fellendülésében. A közjó fontossága, az érte érzett felelősség, a teljesítmény rangjának a rendi, születési előjogok biztosította ranggal egyenértékű elismertetése - így foglalható össze az általuk vallott és hirdetett polgári értékrend. Ezen értékek vállalása és továbbörökítése volt célja a keresztény és zsidó nagykereskedőnek egyaránt. Ha tehát a zsidóság a maga egészében nem is, a pesti zsidók egy csoportja kétségtelenül fontos, vezető szerepet játszott a gazdasági modernizációban és a polgári értékrend kialakításában. A terménykereskedelem megszervezésében, piacainak biztosításában, a kereskedelem új csatornáinak létesítésében, a modern hitelrendszer kialakításában kétségtelenül úttörő, de nem kizárólagos szerepet töltöttek be. A napóleoni háborúk konjunktúrájának idején a nagykereskedések 72%-a zsidó kézen volt, az 1815-30 közötti periódusban arányuk 62%-ra csökkent, az 1830-1840-es évek cégalapításában a zsidó kereskedők aránya már csak 57%-ot tett ki. Noha a terménykereskedelem kibontakozásában vezető szerepet játszottak, téves és a 19. század második felének visszavetítéseként értékelhető az a megállapítás, hogy a 19. század első felében egyeduralkodók lettek volna ezen a téren. A vizsgált időszakban ugyanis a zsidó terménykereskedők egy része átállt kézmű- és gyári áruk forgalmazására, a terménykereskedelemmel fel-9 BÁCSKAI 1989. 83-84. p. 10 PÓLYA 1896. 46-63. p.