Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
ipar, már csak a termelés korlátozottsága miatt sem18 volt képes lépést tartani a növekvő fogyasztással. A kereskedőknél beszerezhető olcsóbb gyári termékek a városban is egyre keresettebbekké váltak, s bár a kézművesek is megkísérelték versenyképességüket kereskedelmi tevékenységgel, boltnyitással fokozni, a piaci és általában a kereskedelmi ismeretek hiányában ez ritkán vezetett sikerre. Néhány szakma - köztük több új, céhen kívüli speciális, illetve luxusigényeket kielégítő mesterség - kivételével, mint ezt a jövedelemadó eloszlása is tanúsítja, többségük jövedelme a század első felében csökkent. A 18. század végéhez képest felére csökkent a legmagasabb ( 10 forintot meghaladó) adót fizetők aránya, és míg a középréteg (5-10 forintot fizető csoport) 18%-ot valamivel meghaladó aránya változatlan maradt, a kisebb adóterhet viselőké nőtt. A polarizációra jellemző az is, hogy erősen módosult a legnagyobb adót fizetők összetétele: míg a 18. század végén 77%-uk a 10-15 forint átlagadót fizetők sorába tartozott, 1840-ben 86%-ukra 15 forintot meghaladó összeget róttak. Az 5 forintnál kisebb összeggel adózók 75%-os aránya a kézművesek zömének - legalábbis jövedelmét illetően - a középréteg alsó szintjére süllyedését jelzi. 6. táblázat A kézművesek megoszlása a jövedelemadó nagysága szerint Adótétel 1797 1837 1840 Adótétel fő % fő % fő % 10 Ft felett 147 10,6 126 5,7 127 5,4 5-10 Ft 256 18,5 564 25,4 442 19,0 2-5 Ft 856 61,7 1 407 63,3 1 516 65,0 2 Ft és kevesebb 127 9,2 124 5,6 247 10,6 Összesen 1 386 100,0 2 221 100,0 2 332 100,0 A kereskedelmi forgalomtól függő, szállítással és vendéglátással kapcsolatos szakmákban viszont valamelyes nivellálódás ment végbe: az 5-10 forintos csoportba soroltak száma erősen megnőtt (a vendéglátók túlnyomó többsége e csoportba tartozott), és jelentéktelenné csökkent a 2 forintnál kisebb terhet viselőké. A kereskedőknél viszont igen erős polarizáció észlelhető: a legnagyobb adót fizetők aránya csaknem változatlan maradt ugyan (bár a csoporton belül az alacsonyabb adóösszegek felé tolódtak), a közepes adót fizetőké felére csökkent, s jelentősen megnőtt a legkisebb adót fizetők aránya. Ez utóbbi jelenség talán azzal magyarázható, hogy a 18. század végi adóbesorolásban jóval kisebb számban szerepeltek a kis összegű adót fizető élelmiszerárusok, kofák, gyümölcs-18 A kézmüvesmühelyek nagyságáról az árvíz körüli évekből nem rendelkezünk adatokkal, csupán az ismeretes, hogy 1828-ban a mesterek egyharmada magában, másik harmada egy legénnyel űzte mesterségét. A műhelyek 17%-ában 2, 8%-ában 3 legényt alkalmaztak, ennél nagyobb számú legény csak a kézművesek 8%-ánál volt alkalmazásban. (MOL Regnicolaris levéltár N. 26. Conscriptio regnicolaris art. VII. 1827 ordináta 1828-1832. Pest szabad királyi város összeírása.)
