Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
tatja, hogy megnövekedett e rétegek társadalmi presztízse a konzervatív városi polgárság szemében is, másrészt, hogy ezek - legalábbis bizonyos csoportjaik - a korábbinál nagyobb érdeklődést tanúsítottak a városigazgatás kérdései iránt, amelyre, ha korlátozottan is, csak a polgárjog birtokában gyakorolhattak némi befolyást. Az egyes társadalmi rétegek gazdasági súlyában, anyagi helyzetében, társadalmi presztízsében, politikai szerepében végbemenő változások tehát már a 19. század első felében megfigyelhetők, és az 1820-as évek végére sok tekintetben átalakult a gazdasági életben vezető szerepet játszók, a legnagyobb jövedelemmel és vagyonnal rendelkezők összetétele. Ennek tulajdonítható, hogy a tőkés viszonyok kibontakozásának nagy átalakulása, a nagyarányú bevándorlás és a tőkebeáramlás ellenére az 1873. év legnagyobb pesti adófizetői között - azoknak is a legvagyonosabb csoportjában - igen nagy számban találhatók a reformkor gazdasági-társadalmi életében is jelentős szerepet játszó személyek, családok utódai. Az 1873. év legnagyobb házbérjövedelmét élvező 74 virilistája és az 1828-ban legnagyobb házbérjövedelmet élvező 89 személynek nemcsak foglalkozási-rendi, hanem személyi összetétele is nagyfokú egyezést mutat.11 Terjedelmi korlátok és összehasonlításra alkalmas, bővebb adatbázis hiányában csupán néhány mozzanatát vázolhattam a három fővárosban a 19. század elején lezajló társadalmi átalakulásoknak. A rendelkezésre álló adatok csak érzékeltetik, jelzik a változás irányát, és inkább csak arra alkalmasak, hogy bizonyos kérdések alaposabb vizsgálatára, eddig kellően ki nem aknázott forrástípusok felhasználására ösztönözzenek. Egy bizonyos tanulság azonban még e hézagos feltárásból is levonható. A vagyoni rétegződésben, az egyes foglalkozások gazdasági jelentőségében, képviselőik növekvő vagy csökkenő társadalmi szerepében mutatkozó módosulások azt bizonyítják, hogy mindhárom főváros társadalmi életében a változás az 1820-30-as évek fordulóján indult meg. A demográfiai mutatók alakulását a következő évtizedeken át követve kitűnt, hogy ez az átalakulás az 1840-60-as években is folytatódott és a társadalom fejlődése - legalábbis a demográfiai mutatók alakulása — az 1870-es évektől vett más irányt. A demográfiai mutatóknak ez az egybeesése a három város gazdasági életében és társadalmában a tőkés átalakulás során végbemenő változások közös vonásait és egyidejűségét tükrözi, és azt tanúsítja, hogy bár Ausztriában és Csehországban az iparosítás vagy két évtizeddel megelőzte a magyarországi kezdeteket, a fővárosok - s feltehetően a többi hagyományos szerepkörű város - átalakulása egy időben és jellegében hasonlóan zajlott le. Mindez arra is figyelmeztet, hogy az 1848-as forradalmak, rendkívüli politikai jelentőségük ellenére, a gazdasági-társadalmi folyamatok vizsgálatában - a politikai történettel ellentétben - nem jelentenek olyan éles cezúrát, periódushatárt. Az 1840-es évek vagy az 1847. évi állapot nem tekinthető egyszerűen a feudális kori fejlődés végpontjának, ilyen értelmű viszonyítási pontnak a 19. század második felének gazdasági-társadalmi népességi mutatóihoz. Adataink alapján úgy tűnik, hogy a közép-európai városi társadalmi fejlődés történetében az 1820-30-as évektől az 1870-es évekig tartó időszak egységes korszak: a tőkés viszonyok kialakulásának korszaka. Világosság, 1985/2. 69-73. p. 11 Az 1828. évi legnagyobb házbérjövedelmet élvezők: MOL Regnicolaris levéltár. N. 26. Conscriptio regnicolaris art. VII. 1827. ordináta, 1828-1832. Pest város. 1873-ra: VÖRÖS 1971.
