Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

sadalom hierarchiájáról főleg a középkori állapotok alapján alkotott elképzelések és elméletek befolyásolják. E kétségtelenül szubjektív megítélés alapján a következő párválasztásokat tekintettük a társadalmi hierarchia különböző fokán állók közötti házassági kapcsolatoknak. Társadalmi emelkedésnek tekintettük 2 iparoscsaládból származó lánynak nemessel, illetve tisztviselővel kötött házasságát, 1 őstermelő özvegyének iparossal kötött házasságát, 23 szolgálólánynak, illetve napszámosnőnek - vagy napszámos-, kapáscsaládból származó lánynak, illetve özvegynek iparosokkal kötött házasságát, 11 szolgálónak pesti hajósokkal és 2 szolgálónak kereskedővel kötött házasságát. A menyasszonyok társadalmi emelkedésének, illetve a vőlegények társadalmi süllyedésének összesen 39 esetét konstatáltuk, ami az ismert foglalkozásúak között kötött házasságoknak 23%-át tette ki. Bizonyos fokú süllyedést tételezünk fel 1 iparos özvegyének őstermelővel, 3 iparoslánynak bérből élővel (szolga, napszámos, kapás), 2 iparos özvegyének katonával és 1 kántortanító lányának iparossal kötött házasságában. A nők részéről tehát 7 esetben tapasztaltunk lefelé irányuló mobilitást, ami az ismert foglalkozásúak között kötött házasságok 4%-át teszi ki. A mobilitás, az előbb említett okoknál fogva mindkét esetben esetleges, és igen kis mozgástérül az emelkedés és süllyedés egyaránt relatív, kismértékű. A részletesebb családi adatok hiányában formailag például emelkedésnek tekinthető Jung József kőművesmester lányának Kőműves István komáromi nemessel kötött házassága, a vőlegény neve alapján azonban az is feltételezhető, hogy a házasság két építőipari vállalkozó családjának kapcsolatait erősítette. Herman András vincellér özvegyének egy bécsi származású nyomdásszal kötött házassága a vőlegény számára esetleg emelkedéssel is járhatott, mert felesége révén ingatlantulajdonhoz juthatott. A szolgálólányok kézmüvesekkel kötött házasságainak jó részében a vőlegények-gyakran bevándorolt - kőművesek és ácsok voltak. Bár az anyakönyv foglalkozás rovatában nem jelölték meg, hogy mesterek vagy legények voltak-e, de a pesti építőipar szerkezetének ismeretében feltételezhető, hogy nagyrészt nem önálló vállalkozók lehettek, hanem a nagyobb pesti építőmesterek alkalmazásában álltak. A többi iparágat főleg vargák képviselték, rajtuk kívül mindössze l-l mészáros, asztalos és fabrikáns fordult elő: többségük pesti származású szolgálólánnyal kötött házasságot. A hajósokról sem állapítható meg, hogy mesterek (hajótulajdonosok) vagy legények, a tulajdonosok alkalmazásában állók voltak-e. De kétségtelen, hogy a szolgálók, napszámosnők számára - különösen, ha nem is helyi születésűek voltak - az önálló megélhetéssel bíró, vagy annak várományosainak tekinthető kézművesekkel, illetve legényekkel kötött házassága társadalmi emelkedést hozott, még akkor is, ha a vőlegény számára például pesti lánnyal kötött házasság esetén e kapcsolat a beilleszkedés lehetőségét, esetleg vagyoni biztonságot is jelentett. A süllyedést sejtető házassági kapcsolatok sem feltétlenül a lefelé irányuló mobilitás jelei: lehetséges, hogy a különböző társadalmi helyzetűnek vélt felek házassága a vagyoni-anyagi helyzet alapján egyenrangúak közötti párválaszt takar. Ha e kapcsolatokat mégis a különböző társadalmi vagy vagyoni helyzetű rétegek közötti áramlás jeleinek tekintjük, arányuk oly csekély, hogy megállapíthatjuk: a házassági kapcsolatok alakulása e korban inkább az egyes foglalkozáscsoportok, társadalmi rétegek zártságát, stabilitását jelzi. Az 1820-as évek végén is hasonló jelenséget tapasztalunk, bár az ebből az időszakból rendelkezésünkre álló adatok sokkal töredékesebbek annál, semhogy komolyabb következtetéseket lehetne levonni belőlük. Összesen 80 házasságnál, a házasságok 5%-ánál ismerjük mindkét fél foglalkozását, társadalmi helyzetét. 32 esetben a párválasztás azonos foglalkozásúak között ment végbe (40%), arányuk tehát valamivel csekélyebb az 1780-as években tapasztaltnál. Figyelemre méltó az is, hogy a kézmüvescsaládok közötti házassági kapcsolatokban még inkább csökkent az azonos mesterséget űzök párválasztásainak aránya: 13 esetből csak 5-nél egyezett