Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

a vidékiek közül e korban is Duna-Tisza közéből, illetve a Heves és Borsod megyékből érkezetteké az elsőség, míg az 1828-30-as években újból a Dunántúlról bevándoroltak kerültek az élre. A 18. század közepén lényegében a felsorolt három tájegység adta a bevándorlók túlnyomó többségét; az ország többi részét 2-3, főképp városokból származó bevándorló reprezentálta. A 19. században valamelyest nőtt az ország többi részéről betelepültek száma, elsősorban a Tiszántúlról és a Marostól délre fekvő területről érkezetteké, ami a város vonzáskörének, kapcsolatrendszerének tágulását jelzi. Szaporodott a nagyobb számú bevándorlót kibocsátó városok és jelentősebb püspöki és mezővárosok száma is. 1735-37-ben 9, 1755-57-ben 11, 1788-90-ben 12, 1908-10-ben 23 és 1828-30-ban 32 szabad királyi városból származó vőlegény szerepelt az anyakönyvekben. A háromnál több bevándorlót adó városok összetételében és sorrendjében figyelemre méltó változás figyelhető meg a 19. század elején. 2. táblázat A háromnál több bevándorlót adó városok összetétele és sorrendje A 18.század A 19. század Város neve Betelepültek száma Város

neve Betelepültek száma 1. Komárom 10 1.

Pozsony 38 2. Győr 8 2. Győr 13 3. Esztergom 7 3.

Selmecbánya 13 4. Pozsony 6 4.

Esztergom 11 5. Szeged 5 5.

Pécs 8 6. Temesvár 3 6. Nagyszombat 7 7. Nagyszombat 3 7.

Temesvár 6 8. Fehérvár 3 8.

Arad 6 9. Körmöcbánya 5 10. Fehérvár 5 11. Kassa 5 12. Komárom 4 13. Sopron 4 14. Szeged 4 15. Szabadka 4 16. Besztercebánya 4 17. Nagybánya 3 18. Kolozsvár 3