Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

vándorlása vagy foglalkozáscseréje, azaz a mobilitás, másrészt hogy a bevándorlók közül az iparosok tudtak a leggyorsabban beilleszkedni, gyökeret ereszteni a pesti társadalomban. A vőlegények származáshelyi eloszlása városrészenként eltérő volt. A pesti származásúak 1788 és 1828 között mindvégig a Józsefvárosban voltak túlsúlyban, a Budáról-Óbudáról betelepültek pedig a Belvárosban. A magyarországi városokból bevándoroltak legnagyobb része eleinte a Belvárosban telepedett meg, 1808-10-ben azonban már több mint 50%-uk a Terézvárosban kötött házasságot, s a terézvárosiak aránya 1828-30-ban is valamelyest megelőzte a belvárosiakét. A vidékről betelepültek eloszlása a vőlegények általános megoszlásának felelt meg: arányuk általában a Józsefvárosban valamivel magasabb volt, az 1828-30-as évek kivételévek, amikor a lipótvárosi vőlegények között mutatkozott az átlagost jóval meghaladó arány. A külföldről bevándoroltak a Terézvárosban fordultak elő a legnagyobb arányban, s az 1820-as évek végén még a Lipótvárosban is (lásd VII. táblázatot a Függelékben). A nem pesti származású vőlegények között egészen az 1820-as évek végéig a külföldiek voltak túlsúlyban, bár arányuk a 18. század eleji egyharmadról a 19. század elejére egynegyedre csökkent, s 1828-30-ban már csak a bevándoroltak egyötödét tették ki. A magyarországi származásúak aránya ennek megfelelően a 19. század elejéig lassan, fokozatosan, ezután pedig ugrásszerűen (20%-ról 32%-ra) emelkedett. A menyasszonyok között a külföldiek aránya már a 18. század folyamán is erős csökkenést mutat, 1788-90 és 1808-10 között nagyjából változatlan maradt, majd csekély mértékű emelkedés tapasztalható. A Magyarországról bevándoroltak amúgy is csekély aránya a 18. század első felében még valamelyest csökkent, viszont a következő három évtizedben csaknem megkétszereződött, majd változatlan helyzet után 1828-30-ra 20%-ról 34%-ra emelkedett. Mindkét adatsor azt mutatja, hogy a 19. század elején jelentős változás ment végbe a pesti társadalom struktúrájában: e korban vált a város - korábbi korlátozottabb területre és rétegre kiterjedő - munkaerő-felvevőhelyi szerepén túl a vidéki népesség egyre tekintélyesebb részének tartós otthonává. (Az 1828-1830. házassági adatok alapján évi 150-160 vidéki megtelepülővel számolhatunk). S ami még figyelemreméltóbb, a vizsgált időszak folyamán csökkent körükben a más városokból, és növekedett a vidékről bevándoroltak aránya. A házassági anyakönyvek, s különösen a vizsgált hároméves időmetszetek adatai természetesen túl töredékesek ahhoz, hogy megbízható képet alkossunk Pest népességszívó hatásáról, de e töredékes adatok is jelzik, hogy az országban megnőtt azoknak a száma, akik számára a városba költözés már nemcsak alkalmi vagy olyan munkalehetőséget jelentett, amely korábbi lakóhelyüknél talán valamivel jobban biztosította az életfenntartás elemi feltételeit, hanem esetleg a nyomor enyhébb formáját gyökértelenséggel, társadalmon kívüliséggel is súlyosbította. A vidéki bevándorlók növekvő aránya a házasulok között egyrészt azt mutatja, hogy már nemcsak a földből megélni nem tudó, szegényebb rétegek áramlottak a városba munkát keresni, de növekedett a jobb módú, a városban egzisztenciát teremteni tudó és akaró polgárosuló elemek aránya is. S egyúttal azt is jelzi, hogy a város is a korábbinál jóval nagyobb mértékben tudta számukra a tartós megtelepedés, a családalapítás lehetőségeit biztosítani. A tartósan megtelepülő vidéki bevándoroltakon és családi kapcsolataikon keresztül is növekedett a városi életforma vidékre is kisugárzó hatása, mely a város forgalmi szerepe, korlátozottabb munkalehetőségei révén már korábban is, csekélyebb formában érvényesült. Mindez azt jelzi, hogy a 19. század első negyedében Pest szerepkörében és jelentőségébén is minőségi változás ment végbe: a város, amely az előző század végén elsősorban gazdasági szerepköre révén vált az ország központjává, és gyakorolt hatást az ország életére, e korszaktól kezdve egyre erőteljesebben éreztette népességelszívó hatását, és a lakosság meg-