Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
A pesti származású, vagy már huzamosabb idő óta itt élő vőlegények alacsony és csökkenő aránya egyébként a fluktuációnak nem azt, a rohamosan növekvő népességű, s viszonylag nagyszámú bérmunkást foglalkoztató városokban észlelhető jellegzetes jelenséget tükrözi, hogy a betelepülők csak az év egy részében vagy átmenetileg, rövid ideig tartózkodnak a városban, hanem azt jelzi, hogy a tartósan megtelepültek gyermekei, elsősorban fiúgyermekei elhagyják a várost, amikor a családalapításra alkalmas korba jutnak.14 Ezt bizonyítja a pesti származású menyasszonyoknak a vőlegényekénél jóval magasabb száma és aránya is (lásd a VI. táblázatot, a Függelékben). A pesti származásúak az összes menyasszonynak egyharmadát tették ki a 18. században: számuk és arányuk 1788-80 és 1808-10 között a férfiakénál jóval nagyobb arányban emelkedett. Míg a férfiak száma csaknem háromszorosára nőtt, a nőké megnégyszereződött, sőt arányuk is megkétszereződött. 1808 és 1828 között a nők körében is csökkent a pestiek aránya, a csökkenés azonban a férfiaknál tapasztaltnál csekélyebb, és 45%-os arányuk ekkor is erősen meghaladja a 18. századi szintet. A pesti származású férfiak és nők arányának alakulásáról egyébként igen nehéz a valóságos helyzetet megállapítani, mert eredményeinket rendkívül torzítja az ismeretlen származáshelyűeknek főleg a 18. századi időmetszetekben mutatkozó magas aránya. Grafikusan ábrázolva a pesti származásúak arányát az összes házasulok között, mind a férfiaknál, mind a nőknél olyan görbét kapunk, amely a 18. század végéig nagyjából azonos szinten marad (az 1755-57. években a férfiaknál csekély csökkenés, a nőknél hasonlóan csekély növekedés mutatkozik), majd 1788-90 után a nők görbéje igen meredeken, a férfiaké enyhébben felfelé ível, majd újból hanyatlik. Ha a pesti származásúak számát csak az ismert származáshelyü házasulok számához viszonyítjuk, a férfiak görbéje 1735-37 és 1808-10 között enyhén felfelé ível, majd hanyatlik, a nőké 1735-37 és 1755-57 között felfelé, ezután 1788—90-ig lefelé ível. Az 1788-90 és 1808-10 közötti, igen meredek felfelé ívelést pedig egy hasonlóan meredek esés követi (lásd a 2. grafikont). Mindkét görbe csúcspontja az 1808-10-es évekre esik, ami azt tanúsítja, hogy a konjunktúra éveiben csökkent a pesti férfiak elvándorlása, s a családalapítás lehetőségei kedvezőbbek voltak a pesti családok fiai számára. Az ismeretlen származáshelyüek elhagyásával nyert görbe, amely a 18. század közepén a pesti származásúak emelkedő arányát mutatja, annál is hitelesebbnek tűnik, mivel a század elején bevándoroltak fiai ekkor kerülhettek családalapítási korba, s ezért, még nagyarányú fluktuációt feltételezve is, a pestiek arányának magasabbnak kellett lemiie, mint a megelőző időmetszetben. A 19. század első negyedére mindkét görbe a fluktuáció erősödését mutatja: az egybeesést itt az ismeretlen származáshelyüek jóval alacsonyabb aránya is magyarázza. 14 A pesti vőlegényeknek vidéki vagy külföldi lányokkal kötött házassága, ha az esküvőt a menyasszony lakhelyén tartották, természetszerűleg nem szerepel a pesti anyakönyvekben. Ez azonban a csoportnak csak kis részét érinthette. Jellemző, hogy a 18. századi vőlegények közül, a vezetéknevek azonosságából ítélve (természetesen csak azokat az eseteket véve számításba, amikor az azonos vezetéknevüek házasságkötése között eltelt időtartam alapján feltételezhetően apa-fiú rokoni kapcsolat állhatott fenn) csak a házasulok egyötödének-egynegyedének leszármazottai kötöttek házasságot a városban. A névanyag összehasonlítását Fallenbüchl Zoltánnak a 18. századi belvárosi házassági anyakönyvéről készített szoros betűrendes mutatója alapján végeztük. A mutató: BFL Filmtár. Az elvándorlás mértékére vonatkozóan lásd BÁCSKAI 1965/68. 143-169. p.
