Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
18. század végétől korukra vonatkozóan nyújtanak felvilágosítást. A nők foglalkozását, amennyiben önálló keresők voltak, csak egy-egy plébánia tüntette fel szórványosan, mint ahogy csak szórványos bejegyzéseket találunk a hajadonok apjának vagy az özvegyek elhalt férjének foglalkozásáról, társadalmi helyzetéről. így csak nagyon töredékesen rendelkezünk azzal a leglényegesebb információval, amit a házassági anyakönyvek nyújthatnának a társadalmi osztályok és rétegek közötti, házasságokban megnyilvánuló mozgásról, a társadalmi mobilitásról. Erre vonatkozóan inkább közvetett úton, a helyi származású lakosok egymás közötti, illetve a bevándoroltaknak a pestiekkel és egymás között kötött (az endogám és exogám) házasságai arányainak alakulása alapján vonhatunk le bizonyos következtetéseket. A nők társadalmi helyzetének meghatározásához a kiegészítő források még azt a csekély lehetőséget sem nyújtják, amit az ismeretlen foglalkozású, illetve származáshelyű férfiaknál az adókönyv vagy a polgárkönyv bejegyzései nyújtottak. Egyes periódusokban az eskető pap szórványosan - néha elég következetesen - feltüntette ugyan a hajadon apjának nevét, foglalkozását vagy származáshelyét azonban csak igen ritkán.9 Az özvegyeknél a 18. századi anyakönyvek még általában az elhalt férj keresztnevét is bejegyezték, s ez néhány esetben lehetővé tette foglalkozásuk meghatározását, a század végétől, s főleg a 19. század elejétől azonban az özvegyek az elhalt férj vezetékneve mellett saját keresztnevüket viselik, ami úgyszólván lehetetlenné tette férjük azonosítását és foglalkozásának meghatározását. A józsefvárosi plébánia 1788., a terézvárosi plébánia 1788. és 1830. évi anyakönyvei több-kevesebb következetességgel feltüntették az özvegyek elhalt férjeinek foglalkozását, illetve regisztrálták a szolgálóként, napszámosként önálló keresettel rendelkező menyasszonyokat. Ezen adatok száma azonban olyan csekély, hogy statisztikai feldolgozásra nem alkalmasak, s inkább illusztratív, mint dokumentatív jelentőségűek. 1. táblázat A házasságkötések száma, a házasulóknak az összlakossághoz viszonyított aránya Év Házasságkötések száma Népesség száma Házasságot kötők aránya (%) 1735-1737 269 6 900-8 600* 6,1-7.8 1755-1757 372 9 500-12 000* 6,2-7,8 1788-1790 746 20 704** 7,2 1808-1810 1 537 35 349*** 8,7 1828-1830 1 525 62 471*** 4,9 * Az 1735-37. és 1755-57. évek népességszámának megállapításához Fallenbüchl Zoltánnak a születések számából 40, illetve 50%o-es születésszámot feltételező becslését használtuk fel (FALLENBÜCHL 1958. 69-70. p.). ** A József-kori népszámlálás adata. DÁNYI-DÁVID 1960. 368. p. *** Az 1808/9, illetve 1828/29. évi lélekösszeírás (Conscriptio Animarum) adata. BFL. IV. 1202/c. Int. a. m. 7796. 9 Az apa nevét időnként feltüntette a belvárosi 1755. és 1788-89. évi, a józsefvárosi és terézvárosi 1788. évi és a lipótvárosi 1828. évi anyakönyv.
