Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
désekre várhatunk feleletet tőlük, s mely problémák megoldásához kell más, kiegészítő forrásokhoz folyamodni. Ilyen módszertani előkészítésnek, „próbafúrásnak" szántuk az alábbi tanulmányt, amelyben a házassági anyakönyvek forrásértékét, felhasználhatóságát vizsgáljuk a társadalomtörténeti vizsgálat szempontjából. A választás elsősorban azért esett az anyakönyvek e típusára, mert a rövid távú népességszabályozók közül köztudottan a házasságok reagálnak a legérzékenyebben a gazdasági változásokra,1 s ezért feltételezhető volt, hogy a házasulok összetételének alakulása közvetlenebbül tükrözi a város gazdasági életében, s ennek folyományaképp a társadalom struktúrájában végbemenő változásokat. A másik szempont, amely elhatározásunkat befolyásolta, az a feltételezés volt, hogy az itt házasságot kötők zöme a városban tartósabban megtelepedettekből vagy megtelepedni szándékozókból kerül ki, míg az elhalálozottak, illetve az újszülöttek szülei között jóval nagyobb számban fordulhatnak elő átmenetileg itt tartózkodó, átutazó, a városhoz szorosan nem kötődő elemek. Végezetül döntésünket erőteljesen befolyásolta az a körülmény is, hogy a 18. századi anyakönyvek közül a házassági anyakönyvekből meríthető a legtöbb adat a regisztráltak származáshelyére, illetve foglalkozására vonatkozóan. E pozitív tényezők mellett a házassági anyakönyvek társadalomtörténeti feldolgozásának korlátozottságát is számba kellett venni: adataik a város lakosságának szűkebb, korban körülhatárolt csoportjára, a vagyonosabb és középrétegekre nagyobb arányban terjednek ki, hiszen a tartós megtelepedés, a családalapítás előfeltétele általában bizonyos vagyoni szint, biztos megélhetés megteremtése volt. A pesti anyakönyvek adataira a korábbi kutatások is támaszkodtak, általában azonban kiegészítő adatszolgáltatás céljából, s nem a társadalomvizsgálat alapforrásaként használták őket.2 A népességvizsgálat alapvető forrásaként, hosszabb időtartamot vizsgálva először Fallenbüchl Zoltán dolgozta fel őket, aki az 1700-1770. évi születési adatokra támaszkodva határozta meg a város 18. századi népességszámának alakulását,3 majd a bevándorlók származáshely szerinti összetételét, foglalkozási megoszlását és a kettő összefüggéseit vizsgálta az 1687-1770. évi házassági anyakönyvek alapján.4 Fallenbüchl mindkét, igen fontos eredményeket felmutató tanulmánya feltárta az anyakönyvek feldolgozásában rejlő további lehetőségeket is, ő maga azonban nem folytatta a birtokában levő igen gazdag adatanyag további, más oldalú kiaknázását, s példája sem akadt követőre. Igaz, hogy 1770 után a 15 000-re duzzadt s egyre növekvő lélekszámú város anyakönyveinek Fallenbüchléhez hasonló alaposságú feldolgozása meghaladta volna egyetlen kutató erejét. E meggondolásból magunk sem vállalkoztunk arra, hogy az anyakönyvek teljes adatanyagát feldolgozzuk. Minthogy elsődleges célunk nem annyira a város társadalmi összetételének feltárása egy adott korszakra, mint inkább a házassági anyakönyvnek egy ilyen vizsgálatra való alkalmasságának felmérése volt, a legcélszerűbbnek meghatározott időmetszetek adatainak feldolgozása látszott. A kezdő időpont kiválasztásában ez a szempont vezetett, hogy a vizsgálatot olyan korszakban kezdjük el, amikor a Rákóczi-szabadságharcot követő újratelepülési hullám után a lakosság összetétele megállapodottabbá vált, s a házasságkötések egy normá-1 EVERSLEY 1965. 39. p. 2 RÖMER 1873.; PÁSZTOR M., 1936.; DÜMMERTH DEZSŐ, 1968. Dümmerth, az anyakönyvek adatait más források adataival kombinálva, családrekonstrukcióra is vállalkozott. 3 FALLENBÜCHL 1958. 65-72. p. 4 FALLENBÜCHL 1963. 239-287. p.
