Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
Ez az osztályozás rangsorolásra, illetve rangcsoportok kialakítására alkalmas volt, és a csoportok jelentős részének elég nagy homogenitása, illetve a csoportjellemzők elkülönülése egymástól azt mutatta, hogy a rangsor elég pontosan tükrözi a központok hierarchiáját. A homogenitás azonban a különböző csoportoknál eltérő mértékű volt: a legheterogénabbnak a piacközpontoknak mintegy egyharmadát kitevő, közepes erősségű piacközponti funkciót betöltő települések csoportja bizonyult, mind a központok földrajzi elhelyezkedését, mind szerepkörük jellegét, mind a központok és körzeteik fejlettségét tekintve. Azaz e csoport összetételében mutatkozott meg a legélesebben, hogy különböző típusú központok töltenek be azonos erősségű piacközponti szerepet, de típusaik objektív meghatározására az alkalmazott matematikai módszer már nem bizonyult alkalmasnak. Az 1970-es években Magyarországon is egyre sűrűbben alkalmazott clusteranalízis megfelelő eszköznek tűnt arra, hogy a piacközpontok - és városok - típusait a szubjektív megítélés kiküszöbölésével, illetve minimumra korlátozásával elhatárolhassuk. A clusteranalízis ugyanis a vizsgált objektumokat, előzetes megítélésük nélkül, kizárólag a jellemzőikből adódó kapcsolataik alapján sorolja természetes csoportokba - úgynevezett clusterekbe -, úgy, hogy az egymáshoz hasonlók azonos clusterbe, az egymáshoz kevéssé hasonlók különböző clusterekbe kerüljenek.2 Azaz a clusteranalízis nem definiál előre típusokat, hanem a típusokat definiáló fogalmak az eljárás során rendelődnek hozzá az osztályozással kialakított csoportokhoz, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a típusfogalom ismerete nélkül is létezik olyan kritérium, amelynek felhasználásával a clusterek felismerhetők, és hogy a felismert clusterhez, az egyedek ismérvei alapján megadhatók a típusjellemzők. Vizsgálatunk szempontjából előnyösnek mutatkozott a clusteranalízis azon tulajdonsága is, hogy megengedi a politetikus osztályokat, azaz az olyan osztályokat, amelyek elemei több, de nem minden jellemző szerint hasonlók.3 Az osztályozáshoz a releváns változók kiválasztása faktoranalízis alapján történt, s a faktoranalitikus vizsgálat megismétlése annál is célszerűbbnek látszott, mivel az első vizsgálatunk idején a számítástechnikai program csak 30 változó, a jelenlegi eljárás viszont 60 változó kezelésére volt alkalmas, azaz csaknem minden eredeti változót felhasználtunk. A faktoranalízis megismétlése a kereskedelemre vonatkozó változók adatanyagának korrekcióját is lehetővé tette. Előző vizsgálatunkban ugyanis a kereskedőknek csupán a népességhez viszonyított aránya került a változók közé: e mutató igen alacsony faktorsúlya késztetett arra, hogy az elemzés során, kiegészítő adatok felhasználásával legalább a központokat illetően a kereskedőket tőkéjük alapján differenciálni tudjuk. A jelenlegi vizsgálatban a kereskedelemre vonatkozó mutatókat a kereskedők és zsidók számán és a népességhez viszonyított arányán kívül a központokban működő, nagyobb tőkével rendelkezőknek a kiskereskedőkhöz viszonyított aránya is reprezentálta. A clusteranalízis előkészítéseként végzett faktoranalízis a következő változók felhasználásával készült: 1. A piacközpontok népességszáma 2. A piacközpontokban élő kézművesek száma 3. A piacközpontokban élő kézművesek aránya a népességhez 4. Mesterségek száma 5. Azon mesterségek száma, amelyekben 5 mesternél több dolgozik 2 FUTÓ 1977. 199. p. 3 FÜSTÖS-MESZÉNA-SIMONNÉ MOSOLYGÓ 1977. 128. p.
