Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
őszintén lojális volt a kormány és a márciusi eszmék iránt; erre következtethetünk abból is, hogy a császári csapatok bevonulása után Gräfflt és Rottenbillert, valamint Kacskovics Lajos, Polgár Károly, Lombay Imre és Thaisz Elek tanácsnokokat, Horváth Károly és Kerékjártó Alajos jegyzőket azonnal elbocsátották hivatalukból.69 A város belső ügyeiben azonban sokkal konzervatívabb szellem vezérelte az új tanácsot: ez kitűnik abból is, hogy már a programnyilatkozatban is szükségesnek tartották hangsúlyozni: „Mi nem a kormány, hanem ezen municipium tisztviselőinek tekintjük magunkat, s a municipium függetlenségét a centralisatio ellen mindaddig védeni fogjuk, míg a törvényhozás a politikai és polgári szabadságnak több garantiát nem ad." E kettősség ismeretében érthető és értékelhető helyesen a Március Tizenötödike kissé kétértelmű értékelése a tisztújítás eredményeiről: „Nemigen tapsolhatunk biz az egész választásnak, bár sokkal jobb tisztikart nyertünk az előbbinél."70 A pesti választók összetételéből következően más jellegű tanács nem is kerülhetett volna hatalomra. A választók között a baloldalnak nem volt komoly befolyása; a politikájuk fő támaszául szolgáló, egyébként politikailag korántsem érett és következetes rétegeket a vagyoni census kizárta a választók sorából. Nagyobb aktivitással, jobb politikával azonban talán valamelyest növelhették volna a liberális értelmiség számát és befolyását, s nyilván már az első fordulóban elérhették volna fő jelöltjük, Gräffl megválasztását. E tanulságot közvetlenül a tanács megválasztása után le is vonták: „.. .a pestvárosi értelmiség jelöltjei közül az újonnan választott tisztikarban csak kevesen találhatók, a nagy rész a külváros alatt egy irányban vezethető választóinak teremtménye..." A belvárosi választóknak és a radikálisoknak a jövőre nagyobb egyetértést kell mutatnia - szögezi le a Pesti Hírlap június 22-én. A 247 tagú képviselő-testület június 24-re kitűzött választásának előkészítésében a baloldal bizonyos mértékig figyelembe vette a tisztújítás tanulságait, s ajánlólistája összeállításakor nagyobb figyelmet fordított a választók többségének igényeire. Ugyanakkor az ajánlólistája összeállításában a tízes választmány is - részben talán azért, mert az új tanács összetétele a polgárságnak amúgy is garanciát jelentett, részben, mert a radikálisok és a polgárság liberális elemei egyaránt erősen bírálták az értelmiség kirekesztését a tisztikarból - nagyobb tekintettel volt az értelmiségiekre. A képviselő-testület tagjait a törvény értelmében jelölés nélkül, titkos szavazással kellett megválasztani. E 247 tagú testület megválasztásában tehát a megfelelő ajánlólista összeállítása, terjesztése és propagálása különösen fontos volt. Három ilyen ajánlólistát ismerünk. A felsorolt nevek alapján az egyik feltehetően a radikális kör, a második a konzervatív polgárság jelöltjeit sorolja fel.71 A harmadikat a tíztagú választmány állította össze „...egyedül azon választók könnyítésére, kik szűkebb ismeretségüknél fogva elegendő számú képes egyént nem ismemének..."72 A radikális és konzervatív jelölőlistán 69 név egyezik; közülük 44-et választottak meg, 32-jük a kerületi választói választmányok tagjaiból került ki. A radikális listán szereplök közül 85, a konzervatívok listájából 116 szerepel a tízes választmány listáján. A meglehetősen eltérő személyi összetétel ellenére a három listán szereplők foglalkozási megoszlása elég hasonló volt: 69 BFL PL Tanácsi iratok. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1849. január 24. 70 Március Tizenötödike, 1848. 85. sz., június 22. 340-341. p. 71 MOL R. 32. 1848/49-i forradalomra, szabadságharcra vonatkozó nyomtatványok. 72 Tisztújítási jegyzőkönyv. BFL PL Tanácsi iratok. Közigazgatási iratok. 62/1848. Az ajánlólista: BFL PL Tanácsi iratok. Történeti értékű iratok.
