Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
Ez az óhaj azonban nem valósult meg. Mialatt a külvárosokban tovább folytak a zajos korteshadjáratok, a bel- és lipótvárosi választók még június 16-i gyűlésükön sem tudtak megegyezni a főtisztviselők személyét illetően.64 A tízes választmány így a jelölések körüli manipulációival65 el is érte, hogy a választás első fordulójában még a radikálisok legfontosabb jelöltje, Gräffl se kerüljön be a tanácsba. A jelölő választmány a június 17-én kezdődő tisztújításra a 4 főtisztviselői - a polgármesteri, alpolgármesteri, főbírói és városkapitányi - tisztségre 3-3 személyt jelölt: 6 volt városi tisztviselőt (közöttük 4 volt tanácsnokot), 4 ügyvédet, 1 költőt (Vörösmarty Mihályt a főpolgármesteri tisztre) és 1 ismeretlen foglalkozásút. Közülük három volt tisztviselőt választottak meg: Rottenbiller Lipót volt alpolgármestert a főpolgármesteri, Szász Mátyás volt főbírót - a radikálisok jelöltjével, Gräffllel szemben - a főbírói, és Ságody Sándort a választott polgárság jegyzőjét az alpolgármesteri székbe. Egyedül a városkapitányi tisztre megválasztott Láng Ignác nem tartozott a korábbi városvezetéshez; egyébként e poszt volt az egyetlen, ahová régi városi vezetőt nem is jelöltek. A 12 tanácsnoki helyre jelölt 36 személy között 15 régi városi tisztviselő, 14 ügyvéd, 1 háztulajdonos, 1 orvos (a városi főorvos) és 5 ismeretlen foglalkozású volt. Közülük 13 volt polgár. Megválasztottak 8 volt városi tisztviselőt, 3 ügyvédet, 1 ismeretlen foglalkozásút; a megválasztottaknak több mint a fele - 7 személy - polgárjoggal rendelkezett. Az új tanácsba a régiből 4-en kerültek be: Rottenbiller, Kacskovics (aki főjegyző volt ugyan, de tanácsnokokat helyettesített, s így szavazati joggal rendelkezett), Koller és Szász Mátyás. Utóbbinak június 24-én bejelentett lemondása után helyére Gräfflt választották, s így a régi tanácsnokok száma háromra apadt.66 Ha személyi összetételében megváltozott is a tanács, nem módosult azoknak a társadalmi rétegeknek a köre, amelyeket családi kapcsolataikon keresztül képviseltek.67 Túlnyomó többségük vagyonos kereskedő- és kézmüvescsaládból származott, s házassági kapcsolataik az utóbbiak közül is többeket a kereskedőkhöz fűztek. Az új tanácsnokok közül ketten: Koller és Madedl a városvezetésbe emelkedett iparoscsaládoknak már második generációját képviselték. A tanács hivatalba lépésekor kiadott programnyilatkozatában sajátjának vallotta „...az egykori ellenzék, most kormánypárt..." elveit; kimondta, hogy a 48-as vívmányoktól visszalépés nem engedhető, a további haladást azonban békés úton, „...a törvényes rend és igazság fenntartásával..." kívánják elérni.68 S az új tisztikar jelentős része - legalább a fele - valóban 64 Radicallap, 1848. 15. sz. 57. p. 65 Radicallap, 1848. 17. sz., június 21. 65-66. p. 66 Pártállásukat tekintve a tanácsnokok közül 3 volt az Ellenzéki Kör tagja: Gräffl már 1847 óta, Thaisz Elek közvetlenül a márciusi napok után, Koller Ferenc pedig áprilisban lépett be. Rajtuk kívül Horváth Károly főjegyző volt régi, Ritter István ügyész pedig újsütetű tagja a körnek. A tanács további 5 tagja Kasselik János, Láng Ignác, Rottenbiller, Kacskovics és Terczy Szilárd korábban a Pesti, illetve a Nemzeti Kör tagjai voltak. Az a tény, hogy az Ellenzéki Körbe már nem léptek be, a liberális polgárok visszahúzódását jelzi a radikálisabbá váló ellenzéki mozgalomtól. E pártállás azonban a forradalom és szabadságharc hónapjaiban nem volt perdöntő: ezt bizonyítja elsősorban Koller magatartása, akit - egykori nemzeti köri, majd ellenzéki köri tagsága ellenére - mint „lojális, dinasztiához hü" személyt 1849 telén a császári csapatok bevonulása után főbíróvá, majd 1849 nyarán polgármesterré emeltek. (TÖRÖK P., é. n. 52. p.) A köri tagságra lásd a Pesti Kör és az Ellenzéki Kör tagnévsorait. MOL R. 150,151. 67 A tanácsnokok családi kapcsolataira vonatkozó adatok forrásaiul az egyházi születési és házassági anyakönyvek, a végrendeletek és hagyatéki leltárok, valamint a polgárkönyv szolgáltak. 68 Pest város választóközönségéhez a tanács.
